Légy hû magadhoz

– Ne ül jünk le? – mond ta vé gül a fér fi. – Most már alá ír tuk a
fegy ver szü ne tet.
– Az el sõ lé pés – mond ta a lány hal kan.
Clive hallotta, ahogy leült a szénába. Mellé telepedett, a mocorgás
meg szûnt. Nem lát hat ta a lányt, et tõl még job ban érez te a je len létét.
Olyan so ká ig hall gat tak, hogy már a sa ját lé leg ze tü ket hall gat ták.
Érez te, hogy a lány vár va la mi re. Érez te, hogy meg re meg.
– Fá zik?
– Egy ki csit. Azt hi szem.
Clive mo toz ni kez dett a zse bé ben.
– Nem in na egy kor tyot?
Hal lot ta két szer a lány lé leg zet vé tel ét.
Be és ki, be és ki.
– A má so dik lé pés, ugye? – szó lalt meg hal kan.
De a te nye re vé gig csú szott a fér fi kar ján, míg a ke zé hez nem ért.
– Nincs ben ne du gó – mond ta Clive. – Ez a jó ne ve lés. Min dig
mond ta az anyám, húzd ki a du gót az üveg bõl, mi e lõtt egy höl gyet
meg kí nálsz.
Hal lot ta a lány ne ve té sét.
– Kü lö nö sen, ha az a hölgy egy szé na ka zal ban ül.
Clive a térdére támasztotta a könyökét, nem érzett kedvet hozzá,
hogy bár mit is fe lel jen. Csen des kor tyo lást hal lott, majd a lány hangját.
– Tes sék!
El vet te az üve get és ivot t. A whis ky for ró sá ga rög tön a fe jé be
szállt. Mint ha kis sé meg dõlt vol na a föld, és úgy is ma radt fer dén.
Gon do san be du ga szol ta az üve get.
– Volt már ré szeg úgy is ten iga zá ban? – kér dez te. – Úgy a sár ga
föl dig? Az ön tu dat lan sá gig?
– Nem. És ma ga?
– Én igen. Két nap ja. De tel je sen. Ég észen ki ké szül tem.
– Ez meg nyug ta tó an hang zik. És mi lyen ér zés?
– Fi nom. Más nap, ami kor fel éb red az em ber, kis sé po csé kul ér zi
ma gát, de va la hogy még is re me kül. Fá rad tan, üre sen és meg di csõül
ten. Mint a meg tisz tul tak és fel ol do zot tak. Mint ha min den bû né tõl
tisz tá ra mos ták vol na… Így va la hogy.
– Ahogy hall ga tom, ez pon to san olyan, mint ha ne kem ta lál ták
volna ki. Akár meg is pró bál hat nám.
51