Légy hû magadhoz

– Ez elég utá la tos volt, nem?
– Mi ért lett vol na utá la tos?
– Nem ma gunk ra értem… Ar ra ér tem, ahogy csi nál tuk, mert úgy
érez tük, hogy most ezt kell csi nál ni. Én ki jöt tem ide…
– Mert azt gon dol ta, hogy én más vagyok… De ha most ezt akarja
ne kem mon do gat ni, ak kor én… akko r…
– Fi no mabb le he tett vol na.
– Vis sza men jünk?
Hal lot ta, hogy a lány el in dult. Vé gig men tek a dû lõ úton, az út fölé
boruló fák alatt, amelyek még sötétebbé tették az elsötétített éjszakát.
Mi kor meg áll tak, a lány csak ak kor szó lalt meg új ra.
– Elég lesz idáig… kö szö nöm szé pen.
– Nem akar ja, hogy a ka pu ig kí sér jem, ne hogy va la ki meg lás sa,
és…
– Igen – fe lel te a lány. – Ak kor én is olyan len nék, mint a töb biek.
Az em ber nek ap rán ként kell be le szok nia a dol gok ba. El sem akar juk
hin ni, amíg el nem jön az ide je.
– Mint a töb bi ek? – kér dez te Clive. – Hi szen, ha jól ér tet tem, az
elõbb azt bi zony gat ta, hogy azok na gyon ren des lá nyok.
– Per sze. Sok te kin tet ben na gyon ren de sek.
– Értem… akko r…
– Saj ná lom – mond ta a lány. – Már mint, hogy azt mond tam, hogy
utálatos. Nem magára értettem. Arra értettem… szóval mindkettõnkre…
hogy el kezd tünk va la mit, ami hez sem mi kö ze a szívünknek…
Amit nem is akar tunk iga zán csi nál ni, csak a moz du la to kat csi nál tuk
meg hoz zá.
Clive szót la nul állt egy pil la na tig.
– Igaz – mond ta vé gül. – Saj ná lom, hogy utá la tos vol tam. Hogy
hív ják ma gát?
– Pru dence. Pru dence Cath away.
– Pru dence?
Hát rább lé pett és ne ve tett. Most elõ ször ol dó dott fel kö zöt tük a
fe szült ség, amel lyel ed dig sa ját ma gu kat fi gyel ték.
– In kább Impru dence-nek* kel le ne hív ni ma gát.
*Szó já ték. Pru dence: okos ság, óva tos ság, rá tar ti ság. Impru dence – az el lenke
zõ je
44