Esetkönyv : Példatár a szociális munka egyéni ... - MEK

Az anya élettársi kudarcait követően újabb párkapcsolatot egyenlőre nem kezdett,helyette az érzelmi instabilitásából és az addigra már diagnosztizált depressziójábóladódó hangulatváltakozásai a már kamaszodó legnagyobb gyermekével rendszereskonfliktusforrásként szolgált. A két kisebb gyermeknél ekkor tanulási, iskolai magatartásiproblémák jelentkeztek, míg a legnagyobb gyermek és az anya kapcsolata anynyiraelmérgesedett, hogy a gyermek maga kérte a családból való kiemelését és intézetielhelyezését. Az otthon maradó gyermekek, így István számára is traumaként szolgáltnagyobb testvérük családból való kikerülése, az anya részéről pedig a helyzet egy nevelésieszközzé vált: „ha nem viselkedtek megfelelően, akkor ti is hasonló sorsra juttok”.Az anya munkanélkülisége állandósult, jövedelemre a betegségéből adódóan szeretettvolna szert tenni, de leszázalékolása nem sikerült. A közben egyre kamaszodó kétgyermekkel, köztük Istvánnal is, mindennapossá váltak a konfliktusok. Az anya a sajátmaga alkotta korlátok közé nem tudta beszorítani a gyerekeit, ésszerűtlen viselkedése,következetlen magatartása, dühkitörései a gyerekeknél lázadáshoz vezettek. FőkéntIstván volt egyre több időt távol az otthonától, csavargással, bandázódással töltötte azidejét. Egy ilyen esetben rongálás vétségét is elkövette többedmagával, amiért pártfogóifelügyeletet kapott. A hideg, érzelmileg sivár, sokszor ingerült légkör egyre jobbaneltávolította az anyát a gyermekeitől, akik szabadidejükben a kortársaknál kerestekmenedéket, ahol megértésre találtak. Az anya érzelmeit nem tudta kire kiterjeszteni,ezért újabb ismerkedésbe kezdett, és hamarosan élettársi kapcsolatot létesített. A kapcsolatbólegy kislány is született. Az élettársa rövid időn belül magára hagyta.István ekkor már megkezdte középiskolás tanulmányait, de motiváció hiányábansorozatos sikertelenségeket élt meg, több tantárgyból bukott, magas volt a hiányzásainakszáma, osztályt ismételt.Az újabb érzelmi kudarc után az anya „betegségbe menekült”, olyan pszichés tüneteketprodukált, amelyeknek szervi eredetű oka nem volt, hiszen több esetben a kórházibeutalást követően hazaengedték, mert kezelést nem igényelt. Eközben gyermekeinekgondozása háttérbe szorult, e téren hiányosságok jelentkeztek, főként a kisebb gyermeknevelésében, és hamarosan érezhetőek lettek az életkornak megfelelő fejlődésbelielmaradások is. István húga ekkor általános iskolás, 16 éves volt, amikor felelőtlen párkapcsolatából,amelybe az érzelmi hovatartozás igénye hajszolta, terhes lett. István ezidőben töltötte be a 18. évét, de még a középiskola kilencedik osztályába járt.Az anyánál kevert szorongásos depressziót állapítottak meg, amely rányomta a bélyegéta család mindennapos életvezetésére is. Az anyagi helyzet a megélhetésre márnem volt elég, a számlák fizetésében hátralékok keletkeztek, az élelmezést hitelek segítségéveltudták megoldani. Az anya megküzdési stratégiája elégtelennek bizonyultjelen helyzetében, így betegségét felnagyítva szinte elmenekült a problémák elől a pszichiátriára,kórházi kezelés igénybevétele céljából, figyelmen kívül hagyva a gyermekeirőlvaló anyai gondoskodás fontosságát. Gyermekeit családtag hiányában szomszédismerőseire bízta.Hazatérve rövid időn belül ismét a problémák szorító fogságába került, amikora háziorvostól újbóli kórházba való beutalását kérte. Azt az orvos nem látta indokoltnak,ezért az anya hirtelen eszméletvesztést produkált gyermekei előtt. Az orvos a224