Esetkönyv : Példatár a szociális munka egyéni ... - MEK

Ügyfelemmel közösen fogalmaztuk meg a célokat, melyek a következők:––munkaügyi központban való regisztráció álláskeresőként,––mentális állapot javítása, a még élő családi kapcsolatok erősítése,––társas kapcsolatok építése,––képessé tevés módszerének elsajátítása,––képzésben való részvétel,––lehetőség szerint közfoglalkoztatásban való részvétel,––nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedés,––tartós foglalkoztatás elérése.A célok megfogalmazása után a cél eléréséhez vezető folyamatotkell megfogalmazni. Ezek a következők:––folyamatos családlátogatás és kapcsolattartás a családgondozóval,––rendszeres kapcsolattartás a munkaügyi központtal,––helyi önkormányzat felkeresése közösen,––képzésbe integrálás,––a képzés ideje alatt folyamatos motiválás, segítségnyújtás,––folyamatos támogatás a munkakeresésben, illetve a kudarcok felkutatásában,––álláskeresés, a felkínált lehetőségek elfogadása, állásinterjúkon való megjelenés.ÖsszegzésA 26 éves lányt akkor ismertem meg, amikor a családnál gyermekvédelmi ügyben jártamel. Az első közös találkozás alkalmával feltűnt számomra ügyfelem érdektelensége.Az egyébként mosolygós lány nagyon egyszerű lélek, mindenre bólogat és ígérget,azonban a rá bízott feladatokat mégsem tudja ellátni. Épp egy válságos időszakban érkeztem,hiszen élettársa nem sokkal a találkozás előtt veszítette el nevelőanyját. Az elsőtalálkozások után kissé eluralkodott rajtam a düh, hogy minden alkalommal elmondomneki, érvelek a regisztráció előnyeivel, hogy menjen el a munkaügyi központba.Erre mindig ígéretet tett, azonban tényleges cselekvés nem történt. Látszólag értette,azonban mégsem tette meg. Tudta jól, hogy jó lenne, de mégsem tette meg. Valamimindig visszahúzta, éspedig a tartós munkanélküliség „megszokása”, a tétlenség, amiegy ördögi kör számára, nem tud szabadulni. Az első találkozások alkalmával nyilvánvalóvávált számomra, hogy nem könnyű a család helyzete. A férfi átmeneti nevelésbenrészesült, és gyermekei is erre a „sorsra” jutottak, hiszen nem nevelhetik őket. Nemtudtam elképzelni, hogy mi az oka annak, hogy együtt lakik két fiatal, és annyit nemképesek megtenni, hogy regisztráltassák magukat munkanélküliként. Aztán egyszeregyedül találtam otthon Erikát és elbeszélgettem vele. Ekkor megnyílt. Nagyon sokdolgot elmondott előző életéről, az édesapa alkoholizmusáról, a testvérek utálatáról, agyermekek „elvesztéséről”. Rájöttem, hogy a pszichoszociális fejlődését tekintve ügyfelemnéljelentős akadályok merültek fel, melyek jelenlegi boldogulását is nagybanbefolyásolják. Referenciaszemély volt számára édesanyja, akit hamar elveszített. A magánybólszerelem lett. Összeismerkedett a jelenlegi párjával, aki átmeneti nevelt volt,hamar összeköltöztek, és már gyermekeik is születtek. Újabb ember érkezett életébe,28