Esetkönyv : Példatár a szociális munka egyéni ... - MEK

A szülei iskolai végzettsége szakmunkásképző. Édesanyja varrónő, édesapja villanyszerelővolt. A szűkebb családban tehát legalább szakmával mindenki rendelkezett.Az iskolai tanulmányai megszakítása után évekkel később két OKJ-s képzést végzettel Péter: először nehézgépkezelő, később biztonsági őr képesítést szerzett. A nehézgépkezelőképzést barátjával együtt végezte el. Úgy fogalmazott: egyedül nem mentemvolna el a tanfolyamra. A biztonsági őr tanfolyam „pedig csak úgy megtetszett” neki,azt nem tudta megmondani, hogy miért. Jelenlegi végzettségeivel a környéken nehezentudna elhelyezkedni, mert a nehézgépkezelőket foglalkoztató cégeknél telítetta létszám, a vagyonőrök nagy részét pedig vállalkozóként foglalkoztatják, ő pedig nemszeretne vállalkozóként dolgozni, vagyonőrként pedig szívesen dolgozna.Végzettségein kívül ért az építőipari munkák egy részéhez (például festés, burkolás).Véleményem szerint az alapkompetenciákat (írás, olvasás, számolás) megfelelően tudjahasználni. Verbális képességei megfelelőek.Péter összesen öt év hivatalos munkaviszonnyal rendelkezik, de ettől sokkal többmunkatapasztalata van. Elsődleges munkaerőpiacon eddig összesen egy alkalommalpár hétig dolgozott egy építőipari-kereskedelmi cégnél. Az utazási nehézségek miatthagyta ott ezt a munkahelyét, bár szeretett ott dolgozni. Ezen a munkahelyen segédmunkásmunkakörben foglalkoztatták. A környéken jellemző keresetekhez képest „viszonylag”jól keresett, azonban a műszakbeosztása a közlekedéssel nem volt összhangban,és a munkába járás során nagyon sok holtidő keletkezett.A legtöbbször közfoglalkoztatásban (támogatott foglalkoztatásban) dolgozott ahelyi önkormányzatnál hosszabb-rövidebb ideig. Ott szintén segédmunkásként alkalmazták,karbantartási, kertészeti feladatokat bíztak rá. Azért szeretett ott dolgozni,mert ahhoz, hogy elérje ezt a munkahelyet, nem kellett utaznia, hanem helyben volt,illetve ismerősökkel dolgozhatott, nem kellett új emberek közé beilleszkednie.Legutolsó alkalommal személy- és vagyonőrként dolgozott kb. egy évig. Ezt a munkahelyetnem ő kereste, hanem ismerős szólt neki, hogy embert keresnek. A munkáltatóelőször próbamunkára hívta be, és úgy alkalmazta. A szolgálati beosztás 12 és 24órás műszakot jelentett. A munkavégzés során legtöbbször egyedül volt, így nagyobbönállóságot szerzett, hiszen magára hagyatkozhatott csak egy esetlegesen felmerülőprobléma esetén. Erről a munkahelyről is saját magától távozott, mert a műszakbeosztásoksorán keletkező hátrányos megkülönböztetést nem bírta tovább. Ha valamelyikmunkatársának közbejött valami, akkor neki kellett „beugrani” helyettük dolgozni, ígynem tudta előre beosztani a saját szabadidejét. Véleménye szerint a főnöke elégedettvolt a teljesítményével. Szerinte sajnálta, hogy otthagyta ezt a munkahelyet. Azóta nemdolgozott sehol, jelenleg hat hónapja álláskereső.Péter a munkaügyi központtal folyamatosan tartja a kapcsolatot, a számára előírtjelentkezési napokon megjelenik, illetve ha esetleg álláslehetőség miatt hívták, akkoris megjelent. Elmondása szerint eddig összesen két alkalommal hívták be munkalehetőségmiatt, de az elvárásait (például távoli munkahelyre nem akar menni) nem vettékfigyelembe. Emellett egyik lehetőség sem volt olyan, ami őt érdekelte volna. A munkaügyiközpont egyéb szolgáltatásait (például FIT) egyáltalán nem ismeri.273