Esetkönyv : Példatár a szociális munka egyéni ... - MEK

Ennek ellenére nagy sikerként könyvelte el az ügyintézést, hiszen előtte csak a „fenyegetőleveleket” kapta a banktól, most viszont partnerként tárgyaltak vele, és kifizethetőtörlesztő részletet állapítottak meg számukra.Többszöri találkozásunk eredményeként megigényelte édesanyja, párja és saját magaszámára a szociális étkezést, melyről a későbbiekben úgy nyilatkozott, ha ez a szolgáltatásnem lenne, akkor étkezésüket egyáltalán nem tudnák megoldani. A szolgáltatás igénybevétele strukturálta a napjait, hiszen ezért időpontra kellett menni. Még karácsony előttélelmiszercsomagot kaptak tartós élelmiszerekkel, mely szintén nagy segítséget jelentettszámukra. Az étkezés ezen irányú megoldási módozataival teremtettünk lehetőségetcsaládja számára, hogy az aktuális havi számlákat és az esedékes törlesztő részleteketbetudják fizetni, nem növelve tovább a tartozást, illetve részben még csökkentve is azt, ésjobb helyzetbe kerülhessenek. Folyamatosan próbáltam arra terelni, hogy ne a rajta kívülálló és tőle független dolgokat akarja megváltoztatni, mert felesleges energiákat emésztfel. Ismét új célok, újabb és újabb feladatok megfogalmazására ösztönöztem. Motiváltam,hogy mondja ki érzéseit, problémáit, és nézzen azokkal szembe.Sikerült az ez irányú képessé tevés, mert beszámolt arról, hogy párjával az „anyagiak”miatt konfliktusaik vannak, illetve nehezen tudja édesanyja romló egészségi állapotátelfogadni. Ezen kívül bántja, hogy testvére családja nem segít neki édesanyjukgondozásában. Elmondta, úgy érzi, egyedül maradt a problémákkal. Párja elköltözött,testvére és annak családja nem látogatja őt és édesanyját. Felajánlottam számára pszichológussegítségét, de úgy nyilatkozott, nem tart rá igényt, továbbra is velem szerettevolna megbeszélni lelki gondjait. Érezte empátiámat, folyamatos „erősítési törekvésemet”,és talán a pozitív visszajelzések hatására, ugyan többszöri próbálkozáseredményeként, de kezdeményezett beszélgetést párjával. Később, egy családlátogatásalkalmával jelenlétemben fogalmazták meg a konkrét problémákat. Elmondták, hogymindketten feszültek a kialakult anyagi bizonytalanság miatt, a „nincstelenség” váltjaki a vitákat, melynek hozadéka volt, hogy a férfi elköltözött saját családjához. Kétszeriközös találkozás után jutottunk el odáig, hogy Katalin ki tudta mondani párja felé,hogy fontos lenne számára a jelenléte és szeretné, ha visszaköltözne hozzá.Miután a férfivel való kommunikációja javult, próbáltam a családtagokkal való kapcsolattartásterősíteni. Rávilágítottunk, talán a rokonok nem is tudják a valódi élethelyzetet,azt hihetik, hogy minden rendben van.Katalinnak a családtagok közül unokahúgával volt a legjobb kapcsolta, ezért arrabátorítottam, hogy neki beszéljen a nagymama állapotáról és a vele való teendőkről.Az egyik családlátogatás alkalmával találkoztam Katalin testvérével is, és beszélgetéstkezdeményeztem, melynek eredménye az lett, hogy le tudtak ülni egymással beszélni,és lassan-lassan bevonódtak az idős nénivel kapcsolatos feladatok ellátásába. Katalinunokahúga időnként vigyáz a nagymamára, ha ő elmegy ügyet intézni, illetve néha azebédet is elhozza a szociális gondozási központból és így rendszeres a kapcsolattartás.A családi kötelékek újbóli megerősödésének hozadéka lett, hogy a testvérek áruljáka házat, felismerve és elfogadva azt a tényt, hogy Katalin, párja és édesanyja nemtudják fenntartani a közös tulajdonú házat. A mélyben lévő jó kapcsolatot az is mutatja,hogy megállapodásuk értelmében nem kéri a testvér a ház árának felét, csak annyit,50