mayenburg: paraziták - Színház.net

Jeroen Willems (Ben van Duin felvétele)szanak, az előadás díszletévé avatják. Azépület (korábbi) funkciója nemcsak az építészetiformában fedezhető fel, hanem a használóiáltal hátrahagyott nyomokban is. A szél és azidőjárás, a szagok és a hangok, és - amennyibenablakok vannak - a külső képek tudatosdöntés alapján jutnak funkcióhoz a játékban.1996 októberében még egy lépéssel továbbmentek. Ekkor Pier Paolo Pasolini Disznóólcímű művét Antwerpen szívében, egy hídalatt adták elő, úgy, hogy közben a két partközött zavartalanul áradt a hídon a forgalom.A kapitalizmus hatalmi játszmájáról szólódarab, amely a maga témáját a nagyiparosokgyermekeinek reakcióján át tárja fel, különlegesdimenziót kapott a mellette elzúgó forgalomtól.Következő lépésként a szó legszorosabbértelmében az emberek közé vitték aszínházat: 1998 januárjában az IndustrialProject No. I: KLM Cargo című produkciót aSchiphol repülőtéren, a KLM légi teherszállításánakbázisán mutatták be. Előadásközben, mint minden rendes munkanapon,tovább zajlott a munka, amely ekként a produkciórészévé vált.Újabban az előadások egyre többször használnaknon-fiction-elemeket. A nagyrésztPier Paolo Pasolini szövegein alapuló Hangokbanpéldául szerephez jut Cor Herkströternek,a Shell elnökének egyik beszéde. AKingcorn szövege pedig egy olyan munkássalkészített interjúkból áll össze, aki negyvenháromévet dolgozott egy lisztgyárban.A Hollandia előadásaiban a környező zajokgyakran zenei funkciót kapnak, „konkrétzeneként" vagy elektronikus torzításban.A szöveg zenei vonatkozásai mindig azegyüttes érdeklődésének előterében álltak.Paul Koek már 1987-ben alkalmazta a muzsikusszínész princípiumát: a színész ennekértelmében nem a szöveget, hanem a zenéthasználja dialógusalkotó elemként. A Hollandiaévek óta foglalkozik azzal, hogy a zenét,a szöveget és a képet olyan zenés színháziformává integrálja, amelyben zene és szövegegyenrangú szerepet játszik. 1996-banlétrehozták a Veenstudiót, egy, a társulatonbelül működő zenés színházi műhelyt. IttPaul Koek vezetésével zeneszerzők és színészekrészben koncertötleteket, részben egyújfajta, „elektromos" zenés színházi formátdolgoznak ki. Eredményeik bekerülnek aHollandia előadásaiba, de születnek belőlükolyan színházi koncertek és zenés előadásokis, amelyeket a Veenstudio mutat be, néhakoprodukcióban más társulatokkal.A Hollandia olyan intenzív, dísztelen,„absztrakt" játékstílust dolgozott ki, amelybena színészek megelevenítik az alakok lelkiállapotát,társadalmi viszonyait, életmódját, ésmegmutatják, hogy mit tett velük, mivé tetteőket a társadalom. Az előadásokon improvizálnakis, de mindig a szerep keretei között,és anélkül, hogy ez a szöveget érintené. Nagyjelentőségű a tér tudatos megélése is. Olyanképeket keresnek, amelyek elpusztíthatatlanulvésődnek az ideghártyára, és leginkább asziklákba karcolt rajzokra emlékeztetnek.Fennállásának első évtizedében a Hollandiagyakran választott olyan darabokat, amelyeknekfőszereplői a polgári társadalom pereménvagy a társadalmon kívül élnek, ésmégis sikerül fennmaradniuk. Más darabokbana hősök éppenséggel tudatosan lépnek kia társadalomból, hogy homokot szórjanakan-nak gépezetébe, nem hajlandók együttni a divattal, és nem hagyják,hogy a hatalmasok őket is befogjákszekerük elé. Ilyen figurák találhatókHerbert Achternbusch ésFranz Xaver Kroetz darabjaiban,de megragadhatók a klasszikusrepertoárban is, az olyan művekben,mint Aiszkhülosz Prométheuszaés Perzsákja, BüchnerWoyzeckje és Wedekind Luluja.Az utóbbi időben XX. századidrámákat is bemutatnak, példáula már említett Kingcornt vagyLouis Paul Boon Menüettjét.Ezzel párhuzamosan a Hollandiafel akarja tárni, vajon erkölcsösenvagy erkölcstelenül élnek-ehatalmukkal a társadalomvezető erői. Ezt firtatják az olyandarabok, mint Büchner Leonceés Lénája, Euripidész A trójainők és Iphigeneia Auliszban címűdarabja és Pasolini Hangokcímű műve. Legfrissebb előadásuk,az Oltatlan mész (elektromoszenés színjáték Marinus van derLubbéról) középpontjában egymunkás áll, aki egymagában kísérelmeg feltartóztatni egy katasztrófávalterhes társadalmimozgásfolyamatot.A hazai és a nemzetközi sajtógyakran ír nagyon dicsérően aHollandia előadásairól; és a nézőszámsulatot négyszeregyre növekszikhívták megA táraHolland Fesztiválra, Hollandialegnagyobb és legismertebb fesztiváljára, ésegy vagy több előadással az elmúlt évek-benmindig jelen voltak a Holland-flamandFesztiválon is, amely minden évben a hollandés a belgiumi flamand nyelvű színházaktíz-tizenkét legjobb előadását hívja meg.1996-ban A trójai nők, amelyet egy westzaaniautótemetőben mutattak be, megkapta azév legfontosabb előadását megillető Albertvan Dalsum-díjat. 1997-ben a Hangok kapottnagydíjat a Holland-flamand Fesztiválon,1999-ben pedig ugyanez az előadás lett azegyik fődíjas a negyedik stuttgarti Politika aszabad színházakban című fesztiválon. Aszínház számos külföldi vendégszerepléseközött megemlítendő, hogy a Hangokat bemutattáktöbbek között - német nyelven - aBécsi Ünnepi Heteken, valamint Svájcban ésNémetországban, angol nyelven pedig Angliában,az Egyesült Allamokban, 2000 márciusábanaz ausztráliai Adelaide fesztiválján,áprilisban Taorminában és augusztusban azEdinburghi Fesztiválon.A H ANGOKRÓLA Hangokban Jeroen Willems Pier Paolo Pasoliniolasz író és filmrendező szövegeinekfelhasználásával a jelenkor négy hatalmasságátmutatja be: az értelmiségit, a vállalkozót, abűnöző karakterű topmenedzsert és az egy-háziférfiút. Ok együtt tartják a markukban a maitársadalmat. Közéjük minden fáradság nélkülbeilleszthető volt egy ötödik hatalmasság is:Cor Herkströter, a Shell International (létező)igazgatótanácsi elnöke, aki a multinacionálisvállalatok erkölcsi dilemmáiról és társadalmifelelősségéről szónokol.