mayenburg: paraziták - Színház.net

időre hagyja el a helyét - hogy aztán hamarosanvisszatérjen oda. De akkor már magányosan,elhagyatottan, megvetetten. Miután akínzóeszközök puszta látványára vissza-vontatanait.A világ ettől kezdve megváltozik körülötte,a tanítványok, barátok szakítanak a „gyávával".Ő azonban ugyanolyan marad: éleseszű, önelégült, maga körül mindent ironikusanszemlélő. A végső elégtételt az jelentiszámára, hogy a fiatal Sarti, aki a legjobbanmegvetette árulásáért, lelkesen külföldrecsempészi a kutatásainak eredményeiről titokbanírt könyvet.Akárhol tűnik föl Galilei, akárhol előszobázik,Velencében, Firenzében vagy Rómában:a hely mindig az íróasztala marad - aszínpad. Körülötte, korának Napja körül foroga világ. Es legyen az főinkvizítor (ThomasSchendel) vagy pápa (Ernst Alisch): anagy világszínpad jelenetei mögötte zajlanak,miután egy hatalmas táblát felhúzva láthatóváválik a hátsó színpad.Mindenki mögötte marad. Tanítványok,professzorok, tanácsos urak, hercegek, kardinálisok.Mindet ugyanaz a szakadék választ-Götz Argus (Sagredo), Jost Grix (Andrea Sarti) és Andreas Ebert (Mönch)ja el tőle. Csak a színük különbözteti megőket egymástól, amely a tanítványok és papokfeketéjétől a főpapság vöröséig terjed.Mindannyian tanulók a tanár előtt. És ha a tanulókaz ember lelki békéje érdekében a régirendet védelmezik, az éppen annyira hamis,mint amennyire érthető. Mert korunk Galileijeigyakran feje tetejére állítják a világot, mitsem törődve ennek esetleg végzetes következményeivel.GÜNTHER HENNECKENeue Osnabrücker Zeitung, 2000. március 9.A Düsseldorfi Schauspielhaus félkör alakúemelvényét fénypászmák szabdalják. Metszéspontjukban,a fényforrás középpontjábanül Galileo Galilei.Düsseldorfban a darab második, Hirosimahatására élesebben fogalmazott változatátjátsszák, amelyben Brecht a tudós modelljétlelkiismeretlenebbnek mutatja, olyan embernek,aki felmenti magát mindenfajta megfontolásalól. A kutatás, a tudás és az ismeretekgyarapítása számít csupán, a következményeknem. Meg az, hogy a munkaadó garantálja arendszeresen teli csajkát.És ha egyszer valami nincs rendben a „mitszámít, kinek a kenyerét esszük..." elméletekörül? Na és? „Elárultam a mesterségemet.Annak az embernek, aki ezt megteszi, nincsmit keresnie többé a tudományban." DüsseldorfbanGalileo olyan hangon mondja ezeket aszavakat, mintha egy vadidegentől az idő felőlérdeklődne. Röstelkedés? Lelkiismeretfurdalás?Hibabejelentés.Volker Spengler Galilei szerepében nemátszellemült, aprólékosan gondos tudós, hanemzseniális ravaszkodó, aki istennel, világgalmit sem törődve tolja maga előtt hatalmaspotrohát. Nem ilyennek képzeljük azokat,akik a tudomány elefántcsonttornyában élnek.Hamburgban a halpiacon látni ilyen figurákat,vagy a kikötői munkások között.WOLFGANG PLATZEKWAZ, 2000. február 3.Uralkodó. Rendíthetetlenül őrzi a helyét, ésnem mozdul onnan, miközben a háta mögöttértelmetlen nyüzsgés folyik, működik a színpadigépezet, feltárul a csillagfényes horizontpanorámája és egy harsányan drámai tabló,amelyben az inkvizíció bemutatja kínzóeszközeit.Volker Spengler Galileo Galileije aKlaus Emmerich rendezte düsseldorfielőadásban a mozdulatlan nyugalom pólusa,noha a XVII. századi matematikusok,fizikusok, csillagászok kutatásainakközéppontjában a mozgás, a Nap, illetve aFöld forgása 411.Felvilágosult, józan látnok, az emberi lélekalapos ismerője. Spengler takarékosan bánikerejével, egyéniségének súlyával,visszafogott, mindig észnél van: figyelmesenleskelődik, dünnyög, a Piazza della Signoriahelyett inkább a hamburgi halpiacot idézi. Jelenség,amely figyelmet követel magának.Nonkonformista, se ing, se nyakkendő, beériegy nadrágtartóval meztelen hasán. Tanítványai,környezete, ellenségei internátusi egyenruhátviselnek, különböző egyenszínekben.Galilei figurája élesen elválik a többi szereplőtől,akik pedagógiai felvilágosítást, elidegenítőszándékokat közvetítő steril, merevlábú mimusok, rendezői szabásminták. Amesélő-kikiáltó időről időre felhúzza a Galileimögötti iskolatáblát, amely mögött iskolaiszínjátszás folyik. Miért ez a kivéreztetés?Brecht drámája csupa lüktető élet, amely tágteret enged a „hús vigaszainak". Miért ez azérzéki-zsigeri sanyargatás?Nehéz nem igazat adni ennek a Galilei-nek,akit grimaszoló, deklamáló bábok, gyerekespaprikajancsik, feszülten figyelő besúgók, abepólyált pápa és az őt kísérő három magasrangú kardinális vesznek körül. Nehéz úgytekinteni rá, mint akinek nincs igaza. An-nakellenére, hogy az igazság és az értelemhedonistájaként pestises hullákon gázol át,feláldozza a saját lánya boldogságát, a firenzeihercegség „húsos fazekáért" elhagyja a fukarvelencei köztársaságot, kompromisszumotköt az egyházzal, és visszavonja tanait. DeHollandiába csempészteti eretnek tanításaittartalmazó Discorsiját, miközben félig-meddigaz inkvizíció felügyelete alatt áll.Brecht az értelmetlen hirosimai pusztításután, látva, hogy az „ártatlan" kutatás hogyanfordul bűnbe, megváltoztatta Galileijét.Spengler, leszámítva búcsújárását a börtönbe,állandóan a könyvei fölött gubbaszt.Írósztal-bűnöző, ostoba, önfejű, realista?Imponáló, ahogy csendes intenzitással birto-