mayenburg: paraziták - Színház.net

a commedia dell'arte és a kínai opera - találkozásaegyben a két társadalmi rendszer ütköztetéseis: európai demokrácia kontra ázsiaiabszolutizmus. Az előadást ez utóbbi foglalkoztatja.A végén, egy időbeli szaltóvalAltoum Mao elvtárssá válik.INELA LITA22 (folyóirat), 2000. március 28 - április 3.Maia Morgenstern a főszerepben igazi reveláció:beszédének szépsége, a feszültség és a komédiaközötti finom hangsúlyeltolások és árnyalásokmintha csak a fizikai mozgás nyitányavolnának. Ebben a feszült és fiús koreográfiábanMorgenstern belső élményeket tesz láthatóvá.Peking és a termékenység megmentője,a hős Kalafot alakító Filip Ristovski viszontügyes és jószívű, mindenki rokonszenvételnyeri, még akkor is, amikor már-mármelodramatikus hangvételben klasszikus áriákaténekel - de énekesi teljesítménye nemkevésbé nagyszerű, mint a színészi. Kalaf líraierejével Turandot igazi ellentétévé válik.CLAUDIA LIPANTeatrul azi, 2000. 5-6.Turandot szerepét két nagyon különbözőszínésznő játssza. Maia Morgenstern a dinamizmusés az akció elvét képviseli. Egypillanatig sem áll meg a színpadon. Az ő alakításábanTurandot lenyűgöz, hazudik, megvásárol,megbüntet, megkínoz, manipulál,széttép, sajnál és megbán. Ez a Turandot féligtigris, félig sárkány.Hasimoto Kana, az egyetlen japán színésznő,aki Romániában végezte színészi tanulmányait,a szerepet befelé építi fel. Jóformánsemmit sem csinál, csak van. Az ő adu-jaaz őszintesége. Elkerülhetetlen a MaiaMorgensternnel való összehasonlítás. Az ifjúKana azonban egy egészen más Turandototépít fel, akinek kifejezőereje a szemében ésmegfeszült testében koncentrálódik. Az őTurandotja félig macska, félig szfinx. A kétkülönböző alakítás, amely két különbözőelőadást hoz létre, együtt valósítja megCătălina Buzoianu rendezői elképzelését.IULIA ARSINTESCUElleAz előadás másik értéke Virgil Ogăşeanu, aminduntalan a „fürdőszobába" menekülő, aszenilitás küszöbén álló uralkodó, aki azonbanrang és erkölcs dolgában keményen irányít.Ez az öregember úgy véli, hogy akit elvakíta bátorsága, az önkéntes bolond - ilyenszemüvegen keresztül nézi azokat a halálbamenetelő férfiakat, akik nem tudnak válaszolniTurandot kérdéseire. Az apa-lány viszonyhol szentimentális, hol képmutató. Azuralkodó miniszterei, tanácsadói és egybenbohócai (Gheorghe Ifrim, Andrei Aradits,Şerban Pavlu) a televíziós vetélkedők interaktívstílusában kollektív játékot játszanak.A Domnişoara Pogany együttes titokzatoszenéje kiegészíti és árnyként követi valamennyiszereplő sorsát.CLAUDIA LIPANTeatrul azi, 2000. 5-6.Cătălina Buzoianu rendező a főszereplő kettőzéseáltal két különböző előadást hozottlétre. A bemutatón a Turandot hercegnőt alakítóMaia Morgenstern egy már-már olyanőrült Médeiát játszik, aki gyűlöli az egészférfinemet, s ezért kedvenc szórakozása aférfiak kasztrálása - mintegy húsz eunuchotgyárt naponta - és a kezéért esedező férfiakkobakjának levágása. Ezáltal - és joggal -szólítja őt „kutyának, viperának, dögnek" a háromminiszter: Pantalone, Tartaglia, Brighella,akik a frissen feltalált puskapor után kémkednekAltoum kínai császár udvarában.Ennek a triónak fantasztikus humora van,nemcsak azért, mert klasszikus gegeket sütnekel (fenéken billentés, kiköpött fogak, nagyotcsattanó pofonok), hanem mert olaszrománmakaróninyelven beszélnek, például amit sem érő lejről, a román pénznemről: „Iovoglio fare una scamatoria con questa suta dilei, una moneda devalorizata, una monedainexistenta, una moneda impertinenta!" (Amondat olasz-román keveréknyelven eztjelenti: „Egy mutatványt csinálok ezzel aszázleiessel, egy elértéktelenedett, nemlétező, pimasz pénzzel.") Nevetőgörcsünkakkor sem csökken, amikor ők hárman márnincsenek a színen, hiszen akkor a színpadmögött dumálnak, mintha rádiószínházathallgatnánk: „A szellemek éjszakája! A színensötét van, bár mégis van fény. Megjelenikegy szellem."Altoum császár - Virgil Ogăşeanu - szerepétII. János Pál pápa modelljére építette,akit megtört az idő és a gondok súlya, és mostfőként arcjátékával és szemével kommunikál.Ideje nagy részét a toaletten tölti, ahova alegfontosabb pillanatokban menetrendszerűenvisszavonul. A látszólag szenilis uralkodónakazonban furcsa képzettársításai és meglepőérvei vannak.GABRIELA HUREZEANNational, 2000. március. 18-19.A roman színházi élet új felfedezettje a Kalafszerepétalakító Filip Ristovski, negyedéves főiskolás.A commedia dell'artét jól ismerő rendezőfőként improvizációra és a szerepből való kilépésreépít, aminek következtében számosreplikának kettős jelentése van, például a lányárapanaszkodó Altoum császár így „szólki" a közönségnek: „Micsoda színésznőez!"RĂZVANANIŢACronica Romána, 2000. március 10.HANOCH LEVIN: REKVIEMTEL-AVIVI CAMERI SZÍNHÁZNEKROLÓGAz ötvenöt éves korában rákban elhunyt HanochLevin Izrael legtermékenyebb és legtöbbetvitatott drámaírója volt, akinek mélypszichológiai érzékről tanúskodó, erősenköltői sötét komédiái sokkolták, egyszersmindlenyűgözték a közönséget. Ötvenhatdrámájából harmincnégyet mutattak be,többségüket szülővárosa, Tel-Aviv CameriSzínházában.Levin két első darabja maró szatíra volt. ATe, én és a következő háború (1968), melyetegy kis tel-avivi klubban mutattak be, Izraelnekaz 1967-es háború utáni önelégültségétbírálta, és azt jósolta, hogy ez a magatartásóhatatlanul újabb háborúhoz vezet. Következődarabja, A fürdőkád királynője című szatíra(1970) Golda Meir akkori miniszterelnökötgúnyolta ki. A Cameriben bemutatott darabnagy felzúdulást keltett. A kormány azzalfenyegetőzött, hogy megvonja a színháztól azanyagi támogatást, és a művet tizennyolcelőadás után le kellett venni a műsorról.A halál, a kínzás és a megaláztatás Levinalkotói világának visszatérő témái. A Hefetzben (1972) például egy vakmerő ifjú ara letaszítjaegy épület tetejéről szülei idős albérlőjét.Az allegorikus feketekomédia, amelynagy kritikai sikert aratott, az izraeli színházúj korszakát indította el. Egy éretlen társadalmatábrázol, amely úgy tör előre, hogy nincstekintettel szomszédaira, és mert csak az ambícióhajtja, igazi érzelmek számára nincs helye.A Hefetz után írott művek közül csak aGyilkosság (1998) emlékeztet stílusában éstartalmában a korai szatírákra; ez a mű isegyszerre vonzotta és taszította népes közönségét.Ettől eltekintve Levin újabb drámái,