mayenburg: paraziták - Színház.net

Maia Morgenstern és Virgil Ogăşeanu (Altoum)Nyugat közötti kommunikációt és együttműködést, mindazt, amit aselyem útjának nevezünk: művészeti és kereskedelemi kapcsolatokat.Minden attól függ, hogy ezt a lehetőséget és ezt a veszélyt mennyireirányítják.- Milyen szerepet szánt a színpadi mozgásnak a darab megrendezésekor?- Az előadásban a mozgás mindig a szöveghez igazodik. A Turandotalatt szerveztem egy workshopot, ahol a kínai opera stílusának akrobatikájátés a commedia dell'artét tanulmányoztuk. Eugenio Barbaműhelyének folytatásaként 1999 őszén Lisszabonban húsz portugálszínésszel tartottam workshopot, ahol keleti szakemberek is jelen voltak,így könnyebb volt. Gozzi két hagyományos rendszert szembesítebben a művében: a kínai operát és a commedia dell'artét, azaz a kodifikálteurópai színházi hagyományt. A lisszaboni és az itthoni workshoptémája - a kínai opera és a commedia dell'arte mellett - az improvizációvolt. Amíg az én rendező szakos hallgatóimmal dolgoztak, afiatal színészeknek, Hasimoto Kanának, Andreea Bibirának, AlinaBerzunteanunak, Gheorghe Ifrimnek, Şerban Pavlunak egy szemesztercommedia dell'artét és hagyományos keleti színházi formákat, nó-tés kabukit kellett elsajátítaniuk. A két szereposztásban játszott Turandotbana két színésznő különböző játékstílust képvisel: HasimotoKana számára főleg nó-elemeket alkalmaztunk, mert hozzá az áll közelebb,az természetesebb és autentikusabb; Maia Morgenstern viszontkemény és intenzív kínaiopera-tréningen vett részt. Partnerük,Filip Ristovski, negyedéves főiskolai hallgató, ének szakos is. Hallhatta,milyen nagyszerűen énekli a Puccini-áriát, és milyen kivételes ahangja! Akrobataként is megállja a helyét. Jól ismertem őt, mert anyár folyamán dolgoztunk együtt egy olasz nyelvű, Aldo Nicolaj évfordulójárakészült előadásban, amelyet Szicíliában játszottunk. Márakkor felfigyeltem kiváló testi adottságaira és nagyszerű hangjára. Apróbák ideje alatt megtartott gyakorlatok (hangtechnikai gyakorlatokatis tartottunk) egyébként töredékét alkották az ő mindennapi tréningjüknek.Igyekeztem a színészek adottságaiból kiindulni, akik azthoztak az előadásba, amit tudtak és amiben hittek, no meg azt, amitmeg akartak tanulni az előadás alatt, s azt hiszem, mindegyikőjüknekkülön partitúrája van, hiszen mindannyian nagyon sokat foglalkoztak aszerepükkel, az improvizációs technikával, a szerepből való kilépéstechnikájával. Bár ez a brechti fogalom ma már elég unalmas, a szerepbőlvaló kilépés vagy kívül maradás itt mindvégig jelen van. A színészekfő célja azonban a szereplő létrehozása, és csak ezután követ-kezett az improvizációs technika, a kilépés általi kommentálás. Truffaldinoszerepében például nagyszerű testi képességekkel rendelkezőszínészekkel dolgozhattam; Mihai Bisericanu és Răzvan Săvescu igaziakrobaták.A három velencei - Gheorghe Ifrim, Andrei Aradits és Şerban Pavlu -szenvedélyesen improvizál, és nagyon humoros, akárcsak ValeriaOgăşeanu és Doru Ana Barach szerepében. Andreea Bibira és AlinaBerzunteanu nagyon tehetséges lányok, és szerintem kiválóak az előadásban.Volt két balett-táncosnőm is, Mihaela Vasile és Lorette Enache,és egy végzős hallgatóm, Ana Calciu, akinek szintén jó fizikaiképességei vannak. Legnagyobb örömömre Virgil Ogăşeanu Altoumszerepében korábbi nagy alakításainak színvonalát hozta, és nemcsakteljes szabadsággal, de a szerep iránti teljes odaadással is játszott.Szerepét nagy szenvedéllyel hozta létre, számos mai jelentést sűrítettbele.Valójában Turandot szerepével kellene kezdenünk és befejeznünka sort, amelyben Maia Morgenstern szinte önmagát múlja felül: tökéletesszakmai tudással építi fel szerepét, hogy aztán azonnal le is rombolja- ez nagyon kemény játék, amely borotvaélen folyik, és igen veszélyesis. A színésznő olyan magabiztosan birtokolja színészi eszközeit,mint egy harcos, mint egy női szamuráj. A kínai operában a tűzszalamandrája ilyen szamurájnő. Egyszerre vannak őrült és hamletipillanatai, hol III. Richárdhoz, hol pedig valamilyen nevetséges, szarkasztikusfigurához hasonlít. Ezzel szembe Hasimoto Kana a nóhagyományokatkövetve igen kevés eszközzel játszik, de játékát kele-tiiróniával és humorral fűszerezi. Ő inkább egy enfant terrible-t alakít,egy kegyetlen gyereket, aki úgy gyilkol embert és állatot, mintha csakjátszana velük. Az előadásba beleszőttem a go- vagy vejki-játékot is,ezt az isteni eredetű játékot, az ideák játékát, amelyben a sor-sot kellkitalálni; ezt a helyzetet teremtettem meg Altoum és Turandot között.Puccini librettójának szövegét is felhasználtam, amely nyilvánvalóannincs jelen a Gozzi-szövegben, és egyfajta kommentárt is fűztemhozzá.− Mit jelent az ön számára ez az előadás a többi rendezéséhez képest?− Azt ugyan nem tudom, mit csinálok, mit hozok létre, hiszen azelőadások leválnak rólam, de ebben az előadásban a játék öröme alegfontosabb, azaz a próbáké és a felfedezéseké. Ez olyan élő mag,amely nekünk valóban felfedezésnek tűnik, olyasminek, amire azelőttsenki sem gondolt. Persze kockáztattunk is, hiszen számos nagy Turandot-előadásvolt már előttünk. Ott van például Lucian Pintilienagyszerű párizsi előadása törpe színészekkel, akiket a világ számos