mayenburg: paraziták - Színház.net

V I L Á G S Z Í N H Á ZAz Öregember a bal oldali létra tetején áll, azÖregasszony lenn kárál, s ágaskodva próbáljalerángatni társát. Már ebben az első gesztusbanis benne van mindaz, ami - Ionescoelképzelése ellenére - megemeli, emberivé,átélhetővé teszi a két öreg közötti viszonyt.Ahogy Vášáryová fellép az első lépcsőfokra,jelzi: ez a magasság is tériszonyt okoz neki,de félti a párját. Az Öregember lábát éppencsak eléri, de ahogy hozzányúl, abban simogatásés erőszakos követelés egyszerre jelenikmeg. A továbbiakban változatokat látunk kétegymásnak teremtett lényről, akik azon-banegymással már nehezen férnek össze, mert amásikuk minden szavát, mozdulatát,gesztusát, s ami a lényeg: gondolatát és érzelmirezdülését is unásig ismerik. Természetesennem marad el a tér székekkel való betöltésénekkoreográfiája s a Szónok megjelenéseés beszéde sem (a helyi nézők számára különderültségforrást jelentett, hogy a tagolatlanhangfoszlányokkal kommunikáló Szónokpózaival és gesztusaival bizonyos politikusokrautalt a színész, Milan Bahúl). De a lényeg:a két ember közötti kapcsolat szívetmelengető kibontásának lehettünk tanúi. Az-nek, Petr Léblnek ez volt az utolsó munkája,a bemutató után nem sokkal öngyilkos lett.Erről az előadásról igazán nem mondható,hogy hagyományos Csehov-stílust képvisel.Vagy mégis?Hatalmas kétszárnyú falusi kapu zárja leaz előszínpadot. A kapun, annak rendje-módjaszerint, kis ajtó, levélnyílás, faragások. Adarab első mondatai a kapu mögül hangzanakel, meg-megjelenik egy kéz a levélnyíláson,kidugja fejét az ajtón a dada, érződik: nagysürgés-forgás lehet odabenn. Aztán ki-tárjáka kaput, és elénk tárul egy szűk, pici tér, aföldre fektetve napozóágyak, a háttér-ben egygyönyörű udvarház vászonra festett képe. S apici, hangsúlyozottan színpadi tér-ben -fociznak. A Dajka (Zdena Hadrbolcová), atetovált karú, cowboy-kalapos Tyelegin(Vladimir Marek) és egy sereg fiatalemberpiros mezben rúgja a labdát. Múlatják az időt,ha már az életrend felborult, nem akkorteáznak, reggeliznek és ebédelnek, amikor arendes emberek, s dolgozni sem dolgoznak,hiszen akik munkára fognák őket, lazsálnak. Aköpcös Asztrov (Bohumil Klepl), az ElGreco-apostolt idéző Ványadatot. Nem érezzük didaktikusnak e megoldásokat,hiszen e , jelzések mindenekelőtt komikusak.Ez a kettősség végigvonul az előadáson:például Asztrov és Jelena szerelmiévődése a háztetőn kúszva-csúszva, egyensúlyozvazajlik; Asztrov és Ványa veszekedésétvívódresszben és sisakban csörtézve ábrázolják;Ványa egy stilizált, vadlibához hasonló,faragott teknőszerű hintát ereszt le acseppet sem vamp Jelenának (Eva Holubová),felhúzza őt s fél felvonáson át ott is hagyja.Egyszerre jelenik meg a kanonizált Csehovképés annak ironikus kifordítása. Ez a kettőslátásmód természetesen csak akkorérvényesülhet, ha az elidegenítő, idézőjelesteátrális megoldások mellett a darabot is interpretálják,ha az abban megfogalmazott emberikapcsolatok, fájdalmak is megszületnek.Lébl rendezése azért reveláció, mert egytökéletesen tisztán értelmezett, minden aprógesztusig pontosan és érzékien megvalósítottelőadás ötvöződik a darabot a mához közelítő,távolságot tartó, kommentáló és önreflektívelemekkel operáló rendezői hatásmechanizmussal.Ez a bonyolult rendezői-színészilátásmód a legkomplexebben és a legszebbenZdena Madrbolcová (Dajka), Jiří Ornest (Ványa) és Petra Spalková (Szonja) a prágai előadásbanaz egy nagyon „konzervatív " előadásnak.Mégis díjazták a kritikusok. (Úgy látszik, ottis - akárcsak nálunk - maradiak az ítészek,hiszen mi meg Ascher Tamás „konzervativizmusát"találtuk díjakra érdemesnek.)Nem Szlovákiában, hanem Csehországbankapott hasonlóképpen sok díjat a prágaiDivadlo Na zábradlí Ványa bácsija. A csehszínház újító fenegyerekének tartott rendező-(Jiři Ornest) és Tyelegin a felállított nyugágyakbanpihegve beszélgetnek sorsukról. Avalóság és a színház egységéről és különbségérőlárulkodik minden rendezői beállítás. Aférfiak dohányoznak, isznak, láthatatlan legyeketkergetnek - a realista színjátszás konvencióiszerint. Aztán hirtelen koreografált,egyszerre végrehajtott mozdulatokkal kísérnekés tesznek nyomatékossá egy-egy mon-a záróképben érvényesül. Az utolsó jelenetekszínhelye egy falusi iskola. Lécekből rótt falakhatárolják a teret, amelyben két iskolaipadsor sorakozik. Amikor a Szerebrjakov házaspárés Asztrov távozik, nemcsak Ványa,Szonya, Tyelegin és a Dajka marad a színen,hanem benépesül az iskola, a padokba-padokraa kezdőképben focizó s a darabban végigjelen levő cselédek ülnek. A familiáris