Dinya László: Stratégiai gondolkodás és ... - Felvi.hu

56 ADATTÁR ALAPÚ VEZETŐI INFORMÁCIÓS RENDSZER2.2. Ágazati szintű stratégiai prioritások érvényesítésének potenciális feladatai a hazaifelsőoktatásbanAz ágazati szintű stratégiai irányítás legfontosabb elvei között célszerű megfontolni azt, hogy a felsőoktatásmennyiben sorolható a közjavak közé, tehát mint szolgáltatás mennyiben minősítendő közfeladatnak.Ebben a minőségében – és ilyen mértékben – a költségvetésből fenn kell tartani, sőt nemzetköziversenyképességét fejleszteni is kell. Ez azt is jelenti, hogy a résztvevők számára nyújtson esélyt a felemelkedésre,az egyének munkaerő-piaci versenyképességére. Másrészt viszont a költségvetési forrásokigen korlátozottak, ezért az intézményekkel – és elsősorban azok mindenkori menedzsmentjével –szemben szigorú elvárás a rendelkezésükre bocsátott közpénzekkel való maximális hatékonyságú felelősgazdálkodás, valamint a résztvevők méltányos szintű közteherviselése is.A legfontosabb elvek közül kiemelendő továbbá, hogy a mindenkori ágazati irányításnak partnernek kelltekintenie az állampolgárok és gazdálkodó szervezetek közösségeinek érdekeit képviselő civil szervezeteketa felsőoktatási stratégiai célok formálása és meghatározása során. Fontos érdek a független autonómcivil érdekképviseletek megerősödése, hiszen pusztán kormányzati eszközökkel nem érhetők el atársadalmi célok. De érdeke az ágazati irányításnak az is, hogy működését tőle független intézmények,szervezetek kritikus figyelme kísérje.A felsőoktatás egyre bővülő tudásszolgáltató piac, amelyben az ágazati irányításra kettős feladat hárul:egyszerre tölt be tulajdonosi és megrendelői szerepkört. Ennek tudatában arra kell törekednie, hogy egyrésztegyenlő esélyeket biztosítson valamennyi intézmény számára, másrészt versenyhelyzetet teremtsenközöttük. A verseny a hallgatókért, az oktatókért, illetve kutatókért és a források megszerzéséértfolyik, s az eredményességének feltétele a magas színvonalú szolgáltatás.Egyre nyilvánvalóbb, hogy a felsőoktatási intézmények – regionális tudásközpontokként működve –székhelyük, illetve az adott régió meghatározó tényezőivé válnak. Különösen a hátrányos (vagy halmozottanhátrányos) helyzetű régiókban – mint hazánk európai uniós régióinak többségében – szerepükmessze túlnő az oktatáson és kutatáson: a régió felzárkózásának egyik legfőbb letéteményesei a fiatalokelvándorlásának csökkentése, innovatív vállalkozások generálása, stratégiai kitörési pontok megkereséserévén. Ezért ágazati stratégiai feladat támogatást nyújtani ebbéli szerepük erősítéséhez, amelyekkapcsán kiépíthetik és erősíthetik az „ügyfelek” (diákok, szülők, középiskolák, öregdiákkörök stb.) és a„megrendelők” (nagyvállalatok, közép- és kisvállalkozások, országos és regionális kutatási és innovációsközpontok stb.) közötti kapcsolatokat.A közpénzek hatékony felhasználását biztosító eszközrendszer az intézményi belső minőségbiztosítás ésaz ágazati irányítás által működtetett külső minőségellenőrzés együttese. A felsőoktatás finanszírozásának– bérrendszer, infrastruktúra, működési feltételek – ezzel összhangban kell működnie. A közpénzekkelés a közvagyonnal történő professzionális gazdálkodás egyik fontos feltétele, hogy az intézményekgazdálkodásában fokozatosan megjelenjen az operatív működés mellett az amortizáció fedezete is.Ágazatirányítási stratégiai feladat a felsőoktatási intézményekben folyó oktató-kutató tevékenység és agazdasági szféra kapcsolatrendszerének kiszélesedését ösztönző jogszabályi háttér kialakítása. Ez egyebekközött az intézmények vállalatokhoz hasonló szabadságfokú gazdálkodása – és ezzel párhuzamosanaz intézmények menedzsment szemléletű (és felelősségű) működtetése – nélkül csak óhaj marad.A tömegképzés megjelenésével csökkenő színvonal hátrányai csak úgy küszöbölhetők ki, ha az ágazatistratégia céljai között helyet kap a szakkollégiumok anyagi és szakmai támogatása új rendszerének bevezetése,amely a minőségi képzést, a hallgatók munkájának egyéni irányítását, a tehetségek kiemelttámogatását szolgálja.Bár sok tendencia éppen ellenkező irányban hat, professzionális intézményi menedzsment csak akkorvárható el, ha az ágazati stratégia nem veti el a rendszer átalakításának egyik kulcsfontosságú elemét, afelsőoktatási intézmények valódi gazdasági autonómiájának megteremtését, amely most gyakorlatilagnem létezik. A felsőoktatás autonómiájának kiszélesítése, társadalmi szerepének növelése és a tudományoskutatás feltételeinek javítása nem létezhet anélkül, hogy az intézmények visszaforgathatnák jövedelmüket(a tevékenységükből származó bevételeket) saját működésükbe és szolgáltatásaik fejlesztésé-