2. tanulmány: <strong>Stratégiai</strong> <strong>gondolkodás</strong> <strong>és</strong> menedzsmentszemlélet a modern felsőoktatásban67• A kérd<strong>és</strong>ek alapvetően két fő területre vonatkoztak: milyen mértékben illeszkedik jelenleg a magyarfelsőoktatás a bolognai folyamat tíz célkitűz<strong>és</strong>éhez (mennyiben valósulnak azok meg már ma isnálunk), illetve, hogy ezen a tíz területen az illeszked<strong>és</strong>ünk érdekében szükséges stratégiai változtatásokmegvalósításának mekkora az esélye? A bolognai célok listája a legfontosabb eredményeket istartalmazó 13. ábrán látható.• Mindkét kérd<strong>és</strong>csoportnál ötfokozatú Likert-skálán, <strong>és</strong> még két kieg<strong>és</strong>zítő kérd<strong>és</strong>nél (munkahely,beosztás) egyszerű választással lehetett megadni a választ. Az egységesebb értelmez<strong>és</strong> kedvéért akérdőív kitölt<strong>és</strong>e előtt mindegyik testület jelenlevő tagjai előzetesen ugyanazt a tájékoztató előadásthallgatták meg a bolognai folyamat célkitűz<strong>és</strong>eiről.Az eredmények alapján rá lehetett mutatni a bolognai folyamat hazai adaptációjának kritikus pontjaira,a kapcsolódó makro- <strong>és</strong> mikroszintű stratégiai feladatokra. Kritikusnak az a terület minősült, amelyen aminta véleménye szerint a szükséges változtatások mértéke meghaladta a megvalósítás esélyét (mindkétskála 5 fokozatú).13. ábra. A magyar felsőoktatás illeszked<strong>és</strong>e a „bolognai célok”-hoz (Forrás: <strong>Dinya</strong>, 2005)4,54FTT-vélemény3,532,521,510,50Szakképzettségek/végzettségekLineáris képz<strong>és</strong>i rendszerEgységes kreditrendszerDiák/tanár mobilitásEgységes minőségbiztosítás1 2 3 4 5 6 7 8 9 10EU-dimenzió a tantervekben„LLL” beépül<strong>és</strong>e afelsőoktatásbaIntézmények/hallgatókbevonásaVersenyképes EU-felsőoktatásÖsszehangolt K+F/PhDváltoztatási igényváltoztatási esély„Bolognai célok”A felsőoktatási dönt<strong>és</strong>hozók a stratégiai kihívásokat az alábbiak szerint látták:• A véleményformálók szerint legkev<strong>és</strong>bé a lineáris (többciklusú) képz<strong>és</strong>i rendszer, a diákok <strong>és</strong> tanárokmobilitása, valamint az élethosszig tartó tanulás felsőoktatási beépültsége terén illeszkedtünk abolognai folyamathoz, vagyis ezeken a területeken volt legnagyobb mértékű a stratégiai változtatásiigény.• Úgy érzékelték, hogy leginkább a K+F- <strong>és</strong> PhD-programjaink, versenyképességünk <strong>és</strong> az intézmények,hallgatók konstruktív bevonása terén illeszkedünk a folyamathoz, tehát ezeken a területekenkellene a legkevesebbet változtatni.• A megkérdezettek legnagyobb esélyt az egységes kreditrendszer <strong>és</strong> az európai uniós ismeretek szükségesszintű bevezet<strong>és</strong>ére láttak, legkisebb esélyűnek a mobilitás megteremt<strong>és</strong>ét <strong>és</strong> az intézmények,hallgatók konstruktív r<strong>és</strong>zvételét gondolták.• A tíz célterület átlagában a változtatási esélyek némileg meghaladták az igények mértékét (E=3,6;I=3,5), tehát, bár összességében komoly mértékű átalakulást tartottak szükségesnek, úgy vélték,ehhez a mozgástér is megfelelő.
68 ADATTÁR ALAPÚ VEZETŐI INFORMÁCIÓS RENDSZER• Ugyanakkor az átlagértékek „jótékonyan” eltakarták az egyes területekhez tartozó, differenciált mértékűmozgásteret: erős feszültséget láttak (a mozgástér hiányát) a lineáris képz<strong>és</strong>i rendszer bevezet<strong>és</strong>énél,a diák <strong>és</strong> tanári mobilitás növel<strong>és</strong>énél, valamint az élethosszig tartó tanulás beépül<strong>és</strong>énél.• A válaszok szóródása alapján megállapítható volt, hogy a vélemények legjobban a minőségbiztosításirendszerünk <strong>és</strong> a tanterveinkben szereplő európai uniós „dimenzió” illeszked<strong>és</strong>éről oszlanakmeg. Leginkább egyöntetű vélemények az élethosszig tartó tanulás beépít<strong>és</strong>i esélyei <strong>és</strong> az intézmények,hallgatók bevonási esélyei kapcsán voltak.• Összességében nagyobb volt a vélemények szóródása a szükséges változtatások területenkénti mértékénekmegítél<strong>és</strong>énél (a szórások átlaga: 0,92), mint a megvalósítási esélyek latolgatásánál (szórásokátlaga: 0,8).Az akkor k<strong>és</strong>zülő felsőoktatási stratégiában tehát, az előzetes feltételez<strong>és</strong>ekkel összhangban, valóban alineáris képz<strong>és</strong>i rendszerre átállás látszott az egyik kulcsfontosságú területnek, ahol a sikeres megvalósításcsak határozott kormányzati lép<strong>és</strong>ekkel (elképzel<strong>és</strong>, dönt<strong>és</strong>ek, menetrend, kommunikáció, pénzügyi<strong>és</strong> jogszabályi háttér megteremt<strong>és</strong>e) tűnt lehetségesnek. Korábban kev<strong>és</strong>bé tűnt fel a mobilitás terénérzékelhető feszültség, de a stratégiában ezzel is komolyan kellett foglalkozni (intézmények, hallgatókérdemi felk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>e a lehetőségekre <strong>és</strong> a kihívásokra egyaránt, a pénzügyi <strong>és</strong> jogszabályi háttér megteremt<strong>és</strong>e).Az intézmények <strong>és</strong> a hallgatók konstruktív r<strong>és</strong>zvétele ebben a folyamatban (tágabb értelembena felsőoktatási reformban) a véleményeknek megfelelően nem valósult meg, mert a stratégiában enneka lép<strong>és</strong>eit, teendőit nem tervezték be. Az élethosszig tartó tanulás kívánatos beépül<strong>és</strong>e a felsőoktatásbaszintén elmaradt, mert a k<strong>és</strong>zülő stratégiát össze kellett volna hangolni a közoktatás <strong>és</strong> a szakképz<strong>és</strong>(felnőttképz<strong>és</strong>) fejleszt<strong>és</strong>ével.Az átlag mögött izgalmas volt elemezni (klaszterelemz<strong>és</strong> segítségével) a megoszló véleményeket, azaz akarakteresen elkülöníthető csoportokat (klasztereket):• I. klaszter (34%): az „optimisták”, mert véleményük szerint összességében a változtatási esélyek jelentősenmeghaladják a változtatási igények mértékét, azaz a rendelkez<strong>és</strong>re álló mozgásteret megfelelőnekvélik.• II. klaszter (30%): a „reménykedők”, akik a változtatási igényeket <strong>és</strong> azok megvalósítási esélyeit öszszességébenhasonlónak látják, bár nem táplálnak illúziókat ezek kapcsán.• III. klaszter (13%): a „<strong>hu</strong>rrá-optimisták” (vagy némi ferdít<strong>és</strong>sel „illuzionisták”), akik a szükséges változtatásokmértékét a legkisebbnek, megvalósításuk esélyét viszont a legnagyobbnak látják, azazvéleményük szerint a mozgástér igen nagy.• IV. klaszter (23%): a „reménytelen pesszimisták”, akik szerint annyira elmarad a megvalósíthatóságesélye a változtatások szükséges mértékétől, hogy gyakorlatilag nincs is rá mód.Az elemz<strong>és</strong>nek hasznát vehette volna az ágazati irányítás a bolognai folyamat bevezet<strong>és</strong>ével kapcsolatoskommunikációs stratégia kialakításában, de ez elmaradt. Nyilván eltérő üzenettel kellett volna megközelítenia „<strong>hu</strong>rrá-optimisták” <strong>és</strong> a „reménytelen pesszimisták” rétegét, miközben támaszkodni lett volnacélszerű a „reménykedők” <strong>és</strong> az „optimisták” jelentős súlyt képviselő táborára. Az üzenetek kidolgozásántúl azt is tudni kellett volna, hogyan érhetők el a célcsoportok. Ez a kommunikáció szervez<strong>és</strong>e szempontjábólannyit jelent, hogy a felsőoktatási stratégiához kapcsolódva célszerű lett volna egy nem célcsoportokraspecializált, általános üzenettel indított, folyamatosan konkretizálódó mondanivalóval megközelítenia szférákat, <strong>és</strong> nagy hangsúlyt helyezni a kétirányú, aktív információcserére. Eközben pedig ügyelniarra, hogy a szélsőséges vélemények hordozói (mindkét irányból) ne válhassanak hangadókká.Mindez a jövőre nézve is tanulságos, hiszen amikor akár ágazati, akár intézményi szintű dönt<strong>és</strong>hozókesetében a stratégiai szemlélet, ha úgy tetszik a stratégiai menedzsment igényével lépünk fel, a bolognaifolyamat bevezet<strong>és</strong>ének hazai tapasztalatai pontosan ennek szükségességére hívják fel a figyelmet.Összefoglalásképpen szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a felsőoktatási intézményeknél, hasonlóana gazdasági élet bármelyik szereplőjéhez, a stratégiai <strong>gondolkodás</strong> <strong>és</strong> a stratégiai szemlélet ma mára versenyképesség nélkülözhetetlen feltétele. A fentebb leírtak remélhetőleg nemcsak megindokolják amiértet, de azt is érzékeltetik, hogy ennek elsajátítása, „becsemp<strong>és</strong>z<strong>és</strong>e” az intézményi menedzsment