Gyöknyelvészet!

A magyar-héber mássalhangzók története1. Mivel a héber azonos betőkkel írja a v/b, p/f és a ch/k hangpárosokat,s ezeket régebben a magyar is felcserélte, mi is "kvázi-azonos" betőnektartjuk ıket és az abc-t átrendezve, közös helyen tárgyaljuk.2. A p/f és a v/b párosok hangjai esetenként "keresztbe", vagyis egymásközött is felcserélıdnek. E négy hangból a korai kárpátnyelv még csak ap-t ismerte – de az ısember (területenként és populációként változóan)már f, b és v hangot is használt. A héber p/f és b/v párosok azonban nemkárpátnyelvi, hanem késıbbi – afrikai eredetőek.A v hang fejlıdéstörténete sokkal bonyolultabb. A mai emberiség kétkülönbözı eredető v -t használ. Létezett egy "magányos" v is, ami akárpátnyelvben jelent meg. Csakhogy kezdetben ez nem is mássalhangzóvolt, hanem csak az o/u magánhangzók többféle kiejtési variánsa. Ezt amai héber írásban egyetlen bető, a változékony o/u/v triász képviseli.3. A t a legısibb hangok egyike. A d, mint a t hang kárpátnyelvi változata,már az ısember beszédében is megjelent. A t/d páros azóta is soknyelvben felcserélıdik – s ezt a lehetıséget a szóösszehasonlításokban miis szem elıtt tartjuk.4. A j és a lágyan ejtett h szintén ısi hangok – félmássalhangzók. A héberbena j betőjele azonos az i-vel s a kiejtésben is gyakran felcserélikegymást. Az i/j párosból differenciálódott késıbb a mély hangrendő o/u– s néhány nyelvben, az újkorban, a magas hangrendő ö/ü is.5. A h gyengébb-erısebb változatai szintén ıshangok. Feltehetı, hogy amanapság magánhangzóval kezdıdı szavak eredetileg egy lágy h-valkezdıdtek. Ennek megfelelı a magyar "méh" szó h-ja. A héber határozottnévelı ha – ennek megfelelıje a magyarban: a / az. A normál ejtéső h ismegvan mindkét nyelvben. Pl.: a héber hereg, harug = ölés, megölt szó hhangja a kiejtésében is megfelel a magyar harag szónak.6. A legerısebb (hörgı-morgó) ch a mai magyarban hiányzik. A héberbengyakran felcserélıdik a k hanggal.7. A g hang a k zöngés változata. Késıi kárpátnyelvi hang, amely csak a"jó gége" európai elterjedése után jelent meg.8. Az l hang valószínőleg "középidıs": az elıember még nem, de azısember már használta. Elıdje az ısi j igeképzı volt. Az l igeképzı jelentésváltoztató párost alkot az r igeképzıvel.59