Gyöknyelvészet!

A magyarban egy bető sem jelölhet két különbözı hangot, de nem így van ahéberben. Sıt egyes mássalhangzók a szó elején más hangot jelölnek, minta belsejében. E hangzóváltásokat, amelyek fejlıdése még ma is tart, részletesentárgyaljuk. (Például az o/u elkülönülése ma sem teljes.)Az emberi beszéd kialakulását mi is (sokan elıttünk) úgy képzeljük, hogyaz emberiségnek egyetlen fajspecifikus nyelve volt. (S ez nemcsak a hangadásraképes fıemlısökre, hanem a különbözı madárfajokra is érvényes.)A legkorábbi elıember egyszótagos, igeszerő hangutánzó / indulatszavakathasznált. S minden szava, bármennyire hihetetlen, a legtágabbértelemben vett elvont fogalom volt. Nemcsak elvont fogalom, hanemvalamiféle kép. Annál is több: mozgókép – jelenet... A legkorábbi emberısminden egyes "szava" (mozdulata, testbeszéde is) egy szituációrólszámolt be. Tehát egyáltalán nem a modern ember találta fel az elvontfogalmakat, hanem pont fordítva történt. A modern ember az, aki a végtelenségigfelaprózott fogalmakkal fejezi ki magát. Igaz, hogy ez a pengeéles"fogalmi kultúra" tette lehetıvé a technológiai fejlıdést, de azélet egyéb területein nemhogy világosabbá vált volna ettıl az emberibeszéd, hanem kifejezetten zavarosabbá vált.A (szerzı szerint) már 6-7 millió éve megjelent elıember csak egyszótagú,1-2 mássalhangzós szógyököket használt. Az 1 millió évvel ezelıttélı ısünk – pl. a nemrég megtalált "gyeniszovai ember" – szavai már kétszótagból is állhattak – s feltehetıen rövid mondatokat is mondott. Ennélazonban valószínőleg csak a tőziipar megjelenésekor (kb. 200.000éve) fejlıdött tovább az emberi nyelv.A héberben majdnem minden alapszó egy-, vagy kétszótagú. Szavaiktöbbsége három mássalhangzóból, közöttük két magánhangzóból áll.A magyar nyelv, ha módosítani akarja a szavak értelmét, ragozza ıket.A héber azonban ma is keveset ragoz, ehelyett az alapszó két magánhangzóját"hajlítgatja". Az értelem módosítás tehát itt fıleg a magánhangzókcserélgetésén, mintsem a szegényes ragozáson alapul.Ismeretes, hogy a magyar mondatot is megértjük pusztán a mássalhangzókalapján – még jobban akkor, ha gy általános – bármilyen – magánhangzótazért használunk:Mgyr szvkt kkr s mgrtjk, h csk gytln mgnhngzt hsznlnk.A magyar szavakat akkar as magartjak, ha csak az a maganhangzat hasznaljak.O mogyor szovokot okkor os mogortjok, ho csok oz o mogonhongzot hosznoljok.9