Gyöknyelvészet!

amit elıbb: merek = lesikál, megtisztít az étel elkészítıje. A tisztogatásismételt mőveletsor, tehát a héber "merek" gyakorító ige. S bár ellenırizhetı,hogy a héber -xk végzıdéső kéttagúak mindig gyakorító igék(bılszármaznak), a gyakorítás – a tsz. jele – csak a magyarban vált utóraggá.Az -xk a magyar egyesszám elsı személyő igék ragja is: mer-ek, mér-ek,ír-ok, vág-ok, kér-ek (alanyi ragozás). A felsorolt cselekvéseket mind folyamatosan/ ismétleten teszem. Ezzel szemben, ha csak egyszer csinálokvalamit, akkor merem, ha egyszer vágok, akkor vágom (tárgyas ragozás).Az -xk végzıdés tehát mindkét nyelvben folytonos vagy ismételt cselekvésre(gyakorító igére) – illetve az abból képzett fınévre jellemzı.S ezzel bebizonyítottuk – számtalan más szóbokor példáján is ellenırizhetı– hogy az -xk eredetileg mindkét nyelvben a "többesjel" volt.Ómagyar Mária siralomI. István korában és utána a magyarokat "pogány" hitük helyett a kereszténységrekényszerítették át és kötelezıvé tették az ısi magyar szellemiségkiirtását. Elégették és összetörték a fellelhetı rovásírásos tárgyakat:írásos köveket, fejfákat, rovásbotot. Ezért maradt olyan kevés belılük.Mindez politikai meggondolásokból történt. Azért terjesztették erıszakosana kereszténységet, hogy a harcias magyart, akitıl úgymond azegész Európa rettegett, "megszelídítsék". (Habár ez sem volt igaz. Mertcsak a "honfoglalók" voltak harciasak, de az évezredek óta helyben lakómagyarság kifejezetten békés földmővelı volt.)Az ısi magyar rovásírást tehát (amely az óhéberhez hasonló s az iránya isfordított volt) – latin betős írásra kellett felváltani. Mivel azonban a magyarnyelv jóval több írásjellel rendelkezett, mint a latin, a korcs betőkészletkövetkeztében szinte olvashatatlanná romlott a magyar írás. Így jötteklétre olyan ma is használatos családnevek, mint Eordogh és Weoreos.Emiatt íródott latin betőkkel (ráadásul hibásan is "fordították vissza") aHalotti beszéd: "Isa pur es chumu vogymuk" – ahol az "isa" nem "bizony",hanem: ember. "Ember! Por és hamu vagyunk!"77