Gyöknyelvészet!

A héber ha-, mint a beteljesedı feltétel elıljárója, valószínőleg a magyarbanis szerepelt elıljáróként. Pl.: ha tól → hatol, ha rúg → harag, ha mar →hamar, stb. Az így kibıvült magyar szavak idıvel önálló jelentést kaptak.A h'- elıljáró késıbb már nemcsak határozott névelıként szerepelt a héberben,hanem a különbözı igemódok múlt idejének elıragjává is vált.A beszédhangok megjelenésének valószínő sorrendjeA kárpátnyelvben már megvoltak ezek a mássalhangzók:T TJ TSz TS K/Ch H J L M N NJ P R S/Sz VTy C Cs NyA magánhangzók közül megvolt azA / Á E / É I O/UAz Özönvíz utáni kortól megvolt már aB/V P/F D DJ G ZGyValószínő, hogy csak a népvándorlások korától létezikÖ Ü Zs DZ DZsMinden mássalhangzó – morféma. Eredetileg mind valamely természetihanghatás utánzása volt. Ebbıl következik, hogy önmagukban is van genetikusanbeleérzett jelentésük. Az ıs-morfémák késıbb egyszótagú igeszerőekké(szavakká) váltak.Mivel a magyar és a héber beszédhangok "egybevágnak", vagyis tisztánérthetıek egymás számára, a beszédhangok más nyelvekben elıfordulókiejtési variánsaival e könyvben nem foglalkozunk.Az ıs-igeszerőek mindmáig...Az elsı igeképzı, mint láttuk, a j volt. Ezt váltotta fel késöbb az l / r páros.Az indulatszavak igeszerővé válása volt az elsı "ragozás". Az elemi igeszerőekkésıbb egymáshoz is ragadhattak. Szó sincs például arról, hogy amagyar áll, olló, orr, varr, stb. kettıs mássalhangzói csak úgy véletlenül,vagy a nagyobb nyomaték kedvéért duplázodtak volna. Az "áll" eredetilegálal vagy álol, az "olló" ololó vagy oláló, az "orr" oror vagy orár volt.74