A 2005. október 22-én megrendezett II. egri kiejtési konferencia ...

GÓSY MÁRIABevezetésMegakadásjelenségek a beszédbenA spontán beszéd produkciója az a folyamat, amely a megszólalás szándékátóla kiejtésig tart, ennélfogva több tudománynak is tárgya lehet, így afonetikának, a pszicholingvisztikának, a pszichológia egyes területeinek, anyelvészeti megközelítésnek általában, avagy a mesterséges intelligenciakutatásának a beszédtechnológián belül. A spontán beszédnek többféle formájavan (narratíva, monológ, párbeszéd stb.). Egyes esetekben a beszélőfelkészülhet a beszédre, a gondolatait többé-kevésbé összerendezi, a megfelelőnyelvi formát azonban csak az adott beszédhelyzetben rendeli hozzá.Máskor minden előzetes átgondolás nélkül azonnal meg kell szólalnunk; ez avalódi spontán beszéd.A spontán beszéd tervezési folyamatai közvetlenül nem tanulmányozhatók,ezért a kutatásuk meglehetősen nehéz, sajátos módszereket igényel.Ezek a kezdeti önmegfigyelésektől a mások megfigyelésén át a legkülönfélébbkísérletekig igen sokrétűek. A beszédprodukció pszicholingvisztikaitanulmányozása két úton indult meg a hatvanas évektől. Az egyik ahezitációs jelenségek vizsgálata volt, amelyekből következtetni próbáltak aprodukciót megelőző, illetőleg szimultán végbemenő folyamatokra (vö.Gósy 2005). A másik utat a beszédprodukció közben megjelenő hibák,nyelvbotlások elemzése jelentette (Fromkin 1980).A spontán beszéd létrehozását számos tényező befolyásolja, ilyenek a genetikaiadottságok, az artikulációs biztonság, a szókincs nagysága, illetőlega kívánt tartalmak és formák előhívása, az anyanyelvi ismeretek biztonsága(pl. fonológiai, grammatikai szabályok), bizonyos pragmatikai ismeretek, agyakorlottság, a beszédtéma, a beszédhelyzet és végül nem elhanyagolhatóana szorongás mértéke. A spontán közlésekre jellemző a redundancia és ahiány, hiszen mind a gondolatok kialakulása, mind a kivitelezés ugyanazonhelyzetben jön létre (Fábricz 1988). A redundancia arra utal, hogy a beszélőhelyenként túlbiztosítja a hallgató számára az elhangzottak megértését, ahiány pedig arra, hogy a közlések mind formailag, mind tartalmilag néhaannyira hiányosak, hogy nehezíthetik a megértést. A beszédprodukció legelfogadottabbmodellálását a holland Willem Levelt dolgozta ki (1989), enneka sémáját szemlélteti az 1. ábra.56