Balázs Béla „meséi”

Bettelheim szerint 23 a megbocsátásra hív fel: Kékszakáll magatartását ítéli el, hiszen „…emberségesebb erkölcs az, amely megérti és megbocsátja a … kihágásokat… 24 ”.Bettelheim a Kékszakáll című Perrault-mesét könyve A tündérmesék állatvőlegényciklusa.(Küzdelem az érettségért) 25 című fejezetében tárgyalja. E fejezetben aCsipkerózsika, Hófehérke és hasonló mesék példáján keresztül úgy értelmezi a fentemlített mesékben a főhős küzdelmét szereleme kiszabadításáért, mint szexuáliselfojtásainak, szexualitástól való félelmeinek legyőzését, valamint hogy a korábbanmegvetendőnek tekintett szexualitást a szerelem közvetítésén keresztül szépnek láthassa.Ezen és más elfojtások, félelmek leküzdése a teljes integer személyiséggé válás feltétele, ésígy önmaga megvalósításával és magára találásával önmaga tud lenni egy interperszonáliskapcsolatban.A mese bűvölete… című könyvben olvasható Kékszakáll-értelmezés 26 a férj próbájátfelesége hűségpróbájaként interpretálja. A hosszú távollétre induló Kékszakálltól kapottkulcsot a szüzesség jelölőjeként értelmezi, ami által a rajta száradó és letörölhetetlen vér adefloráció visszaállíthatatlanságát fejezi ki. A megcsalás motívumát erősítheti, hogyBettelheim állítása szerint a régi időkben a világ bizonyos részein halállal büntethette a férja hűtlenséget.Az elemzés bizonyosságát további, a mesében található következetlenségek isalátámasztják: a feleség (aki furcsamód végig névtelen a mesében, szemben nővérével, akitAnnának hívnak) nem kér segítséget vendégeitől, akik még a házban tartózkodnak a tiltásmegszegése után is, valamint nem menekül el vagy rejtőzik el férje haragja elől. Bár BrunoBettelheim nem állítja, hogy értelmezése teljes mértékben helytálló, szerinte a mese agyermek két érzelmét mindenképpen kifejezi: egyrészt a féltékeny szeretetet, mely azOedipus-komplexus alapját is képezi, valamint a gyereknek a szexualitással kapcsolatbanérzett izgalmát, a titokzatosságot és a szexualitáshoz kapcsolódó veszélyérzetet.A féltékeny szeretet a Kékszakáll által feleségére kimondott halálos ítéletben jelenikmeg: inkább haljon meg, minthogy mást szeressen a nő, mint férjét. Bettelheim szerint amese mindkét magatartást (hűtlenség-túlzott féltékenység) elítéli, ezért kell a férjnekmeghalnia.23 Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Ford. Kúnos László. Budapest, CorvinaKiadó, 2004. 313.24 I. m. 313. p.25 I. m. 287-321. pp.26 I. m. 309-313. pp.14