Balázs Béla „meséi”

megszegésén van a hangsúly, hiszen akkor nem lenne Judittal a herceg az ajtók kinyitásaközben, hanem a másik személy teljes elfogadásán, a teljes őszinteségen, mely az igazilelki társ romantikus képéhez elengedhetetlen. Ugyanakkor ezt a romantikus képet a lélekhozzáférhetetlenségével nem gondolja elérhetőnek.A gyakorlati meseírás egyik ékes példájának ismertetése után a következőkben Balázsmesével kapcsolatos elméleti elgondolásait vizsgálom meg.A Halálesztétika és a meseBalázs korai (1908) művészetfilozófiai műve a Halálesztétika (eredeti, német címén: Azöntudatról) foglakozik talán a legtöbbet és legkonkrétabban a mesével. Igaz, csupán kétoldal erejéig, de, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, talán az írás leghangsúlyosabbhelyén, gondolatmenetének egy fontos mérföldköveként jelenik meg a mese. Ennekbizonyítására érdemes felidézni a műben szereplő főbb téziseket.„Halandók halála élete a halhatatlanoknak, halandók élete halála a halhatatlanoknak”.Ez Balázs írásának mottója, mely egy Hérakleitosz-töredék balázsi fordítása. A figuraetimologicába oltott tétel formája mikroszinten tükrözi az egész írás makroszerkezetét: aretorikai alakzat lényegét adó vissza-vissza térések jellemzik a művészetfilozófiaiértekezést. A tautologikusnak tűnő sorok az elmélet gerincét adó tételmondatok, melyekrámutatnak az elgondolások sarkalatos pontjaira.Hogyan értelmezi Balázs a fent idézett Hérakleitosz-töredéket? Mint a dolgozatfolyamán többször is írtam: a halál e műben entitásképzőként jelenik meg. Balázs Bélaszerint „Csak a halál révén lehetséges tudata az életnek”. 40 Máshol azt írja: „a halál az életformája.” Vagyis a határok ismerete által formálódik meg az egész, ahogy a kör is csakonnantól kezdve kör, hogy határai meg vannak húzva kör alakban. Az élet a szöveg szerintáram, mai szóval élve áramlás, „flow”, ami szakadatlanul, vég nélkül folyik, így a benneélők nem láthatják sohasem egészben. Talán az elejére, a születésre lehet rálátásuk, devégére, a halálra nem. A határral, a véggel való szembesülés képezi meg az „életszigetet”,a halál teszi kész, befejezett formává az életet, mely túlmutat azon, így nem egy élet,hanem az élet konstruálódik meg. Mindez csupán a halál aktusában válik lehetségessé,amely Balázs szerint az „élet negációja”. Ez mutat rá az élet transzcendens jellegére,egyfajta platóni ideához, a múlandóság mögött meghúzódó οντως ον-hoz (örökegyhez, ez40 Balázs Béla: Halálesztétika. Budapest, Papirusz Book, 1998. 19.21