Balázs Béla „meséi”

arckép „parciális öngyilkosság”, legyen az versben, prózában megfogalmazva, vagyportréként lefényképezve, lefestve.A fentiek alapján és Schopenhauer nyomán Balázs is a tragédiát tartja „a költészetcsúcsának”, ahol is, hasonlóan Katona József Bánk bánjához, mindenkinek igaza van(mind a királyné túlkapásai ellen lázadóknak, mind a királyhoz való lojalitástképviselőknek), ami által az „örökegy” megfoghatatlanságára, ellentmondásosságára mutatrá. „A kényszerű ellentmondásban létünk egy határáig érünk és határaink érzése megérzésea határtalannak.” 45Ezek után jelenik meg Balázs művében a meséről szóló rövid rész. E különálló fejezetfelütése a legérdekesebb: „A mese paradoxonja. – Hol volt, hol nem volt…”.A mese ellentmondását Balázs Béla sok mindenben meghatározza, szerinte a mese „… avalótlannak is realitásízt ad hitével 46 ”, megszünteti a valóság egyetlenségét, „alternatívvilágot” teremt. E világot a saját szabályai szerint formálja, és mindig valami mást,meglepőt képes mutatni. Így azt hihetjük, valami transzcendenst, Balázs Béla szavaivalélve „metafizikai ösztönt” fejez ki. Holott semmi nem immanensebb, bennfoglaltabb, amesénél, hiszen azzal játszik, amije van: elemkészlete nem kimeríthetetlen. Nem ismerhatárt, az Óperenciás tengernek nem húz határt, de így nem is tud a határon túlra mutatni,emiatt nem lehet transzcendens. Nincs meg a „nincstovább érzése”, mely atranszcendenciát jellemzi. Nem halad semerre, nem ér el sehova Balázs szerint. „Amesének nincs határa és azért nincs is benne határtalan; semmit sem akar megérteni ésezért nincs, amit nem értene.” Később írja: „a mese öntudatlanság.”Ugyanakkor nem csak az a mese Balázs szerint, ami tündéreket emleget. A meselényege, hogy segít mások bőrébe bújni, akár száz életet is enged élni, de ezzel csak többetél a mese hallgatója, de attól még nem érzi jobban az életet, szemben a művészettel, amiközelebb visz az élethez. Ugyanakkor a paradoxon másik felét adja, hogy a halál és amozdulatlanná merevítés sem idegen a mesétől, és keresztültörheti az immanenciát azegészet jelentő hasonlat meglátása vagy megérzése.Ezek után, hasonlóan A Kékszakállú herceg vára Juditjához, különböző „ajtókonkeresztül” („Gyerünk egy ajtóval beljebb.” 47 ) jut el Balázs műve egyik nagy fejezeténeklezárásához. Ezen ajtók az öntudat és az idő érzésének problematikáját taglalják: „… ha45 I. m. 38. p.46 I. m. 41. p.47 I. m. 44. p.23