Balázs Béla „meséi”

A fent ábrázolt alesetek lényege a következő: a „fantasztikus” előtaggal bíró művekbenmegvan a természetfelettinek tűnés látszata, ugyanakkor a fantasztikus-különöstörténetekben az esetek racionális magyarázatra lelnek, míg a fantasztikus-csodásesetekben a természetfeletti elfogadása jelenti a végkifejletet.A tiszta különösben a fentiekkel szemben olyan eseményekről van szó, amelyekkezdettől fogva megmagyarázhatók a „józan ész szabályai szerint”, ám valamiértmegdöbbentőnek, szokatlannak tűnnek az olvasó és/vagy a mű szereplője számára. Akülönös fogalma alá tartozó művekben a fantasztikum kétféleképpen jelenhet meg: azegyikben csupán szereplők érzéseihez kapcsolódik, nem bármiféle eseményhez, ami józanésszel felfoghatatlannak tűnik, míg a másikban a témákból fakad, amik „a határokmegtapasztalását” teszik lehetővé és többé-kevésbé ősi tabukhoz kapcsolódnak. Azelőbbire a horrorirodalmat, utóbbira a rejtélyen alapuló detektívregényt hozza példánakTodorov.A „tiszta csodás” esetében „… a természetfölötti események nem váltanak ki semmifélekülönleges reakciót sem a szereplőkből, sem az olvasókból. Nem az elbeszélteseményekkel szembeni viszonyulás jellemzi a csodást, hanem az eseményektermészete.” 56 Todorov szerint a mesék is csak a csodás egy változatát jelentik, ahol nemokoz nagy meglepetést olyan események/ figurák szerepeltetése, mint a sárkányoké vagykülönféle varázslatoké, sajátos világot kreálnak saját belső törvényekkel. „Amimegkülönbözteti a meséket, az egy írásforma és nem a természetfölötti státusza.” 57 Vagyisnem biztos, hogy minden olyan csodás történet mese, ahol a természetfeletti eseményekléte nem kérdőjeleződik meg. E gondolat némileg korrelálhat Balázs mesével kapcsolatosazon gondolatával, mely annak immanens voltát hangsúlyozza: saját elemeivel, sajáttörvényei szerint játszik, ugyanakkor nem tud önmagán túllépni, magába fordult valami,ami nem akar a határain túlra tekinteni. Boldogan játssza le ugyanazt újra és újra, ahogy Akékszakállú herceg vára végtelenített története, anélkül, hogy bármit is megértene,továbbélne. Valamint Balázs is azt írja a Halálesztétikában, hogy a meséknek „… nem azkritériuma, hogy tündérekről van-e benne szó. A legrealisztikusabb drámák és regényekgyakran csak mesék”, 58 ha az olvasót csak kiragadják önnön valóságából, ahelyett, hogysejtelme támadna „… az öntudat vallásos megborzadásáról.” 5956 I. m. 49. p.57 Uo.58 Balázs Béla: Halálesztétika. Budapest, Papirusz Book, 1998. 42.59 Uo.27