Balázs Béla „meséi”

A misztériumjáték középkori, drámai műfaj, mely kezdetben a keresztény katolikusliturgia részét képezte, majd a XIII–XV. században élte virágkorát, amikorra már helyszínekikerült a templom előtti térre. Célja az volt, hogy reprezentálja a keresztény Ó- ésÚjszövetség egyes jeleneteit a középkorban nagyszámú írástudatlan tömeg számára.Témája kezdetben liturgikus jellege miatt sokszor Krisztus keresztre feszítése ésfeltámadása volt, de később húsvéti és karácsonyi tárgyakkal is bővült témakészlete,amikor már nem kapcsolódott szorosan a miséhez. Ezen előadások időtartama változó volt,akár több napig is tarthatott. Színrevitele a korban jellegzetes mozgó vagy rögzítettszekérszínpadon történt, hasonlóan a korszak másik fontos vallásos drámai műfajához, amirákulumhoz, mely szentek életét, csodatételeit mutatta be.Bóka László irodalomtörténész utószava 37 Balázs életrajzából kiindulva elemzi a versesdrámát. A szöveg kiadásakor 28 éves szerző, Bóka szerint, a léha és szerelemben szabadifjú és az érett, házastársat kereső férfi életszakaszai közötti válságos, átmeneti időszakotszedi versbe a Kékszakállú…-ban. Az irodalomtörténész először a Kékszakállú herceget amohó ifjúság jelképeként aposztrofálja. Később viszont „társat kereső férfinek” nevezi, akiszíve titokzatos, „szörnyű panoptikumában” őrzi régi szerelmeit, és aki számára „… amitegnap hódítás volt, … mára súlyos, jóvátehetetlen emlékké válik”. 38 A herceg erkölcsidilemmája az őszinteség és őszintétlenség kérdéskörében mozog: az őszinteség miatt talánaz asszony nem lesz képes elfogadni és szeretni, míg az őszintétlenség állandó válaszfalathúz kettejük közé, és hazugságok hálóját szövi. Bóka szerint az erkölcsi dilemma feloldásanem történik meg, ugyanakkor a dráma figyelmeztet arra, hogy olyan életvitelt kellfolytatni, mellyel később őszintén állhatunk bárki elé.Az előbbiekből is látszik, hogy az utószó is lélekben, a herceg szívében játszódó térkéntértelmezi a színt, ahol az események zajlanak. Ugyanakkor Bóka kiemeli, hogy a moderntémához, ahogy a korszakban többek közt Babits Mihály is, Balázs ősi, ütemhangsúlyosnyolcas verselést használ, mely leginkább népballadáink ritmusát jellemzi.A három szerző (Bettelheim – Győri – Bóka) elgondolásainak szintézise előtt érdemesröviden áttekinteni, miben is különbözik ez a három elemzés egymástól? Bettelheim írása(bár nem Balázs meséjével foglalkozik) a női szereplőt helyezi előtérbe: a lánykíváncsisága többet elemzett, bővebben kibontott, mint a megemlített második,Kékszakállra vonatkozó tanulság. Tehát nála a mese erkölcsi útmutatása kerülközéppontba, szemben Győrivel, aki leginkább a mese helyszínét elemzi. Győri Orsolya37 Bóka László: Utószó. In Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára. Budapest, Magyar Helikon, 1960. 59-75.38 I. m. 63. p.17