Balázs Béla „meséi”

minden pillanatban elfelejtenők az előtte valót, nem volna öntudatunk.” 48 , hiszen nemlenne meg a két pont, a kezdő- és a végpont, mely entitást képez. Ez tehát az emlékezethiányát jelenti, hiszen minden pillanat az első ilyenkor. Viszont anélkül nincs időérzésünk,ha nincs emlék, ami az elmúltat képes visszaidézni. Így az öntudat és az idő érzéseegybekapcsolódik, és az emlékek által definiálódik.Ezek után Balázs azt mondja ki, hogy „Az életnek nincsen jelenérzése.” 49 Az emlékekáltal konstruálódó időérzés és öntudat nem képes a jelen megérzésére, hiszen a múltból, akorábban lezártból nyer entitást. Így az öntudat a létben mindig csak utóíz, amit az elmúltidő konstruál. Balázs szerint egyedül a művészet bír jelenérzéssel, teljes öntudattal, hiszena műalkotás mozdulatlanná merevít valamilyen időpillanatot, nem csak az utóízt, hanem azelső közvetlen benyomást is konzerválja. Ez a művészet megváltása, amit az élet ajelenben való ráeszmélésével valósít meg. Ugyanakkor ez a ráeszmélés sem mentes ahaláltól, hiszen az életre a jelenben való ráismerés különszakadást, lehatároltságot,„szigetet” hoz létre. Ezek után következik a korábbiak rövid, velős összegzése: „Csak aművészetben élek. Az életben csak emlékezem rá.”Miért fontos a mese szerepe a művészet e funkciójának kimondásához? Ehhezcímszavakban összegezzük, amit Balázs a meséről állít: megszünteti a világ egyetlenségét,de teremtett világának nincs határa, ami miatt nem mutathat azon túlra, tehát immanens,azzal játszik, ami van. Nem akar megérteni semmit és nem is ért meg semmit, nem akareljutni sehová, és nem is jut el sehova, csak bemutat, reprezentál, száz élet megélését teszilehetővé, de nem visz közelebb az élethez, mert az egyik jelenség ott kezdődik, ahol amásik véget ér. Öntudatlanság a mese, mert nincs benne „nemértés”, mert nem akarsemmit megérteni. Ugyanakkor persze a halál is megjelenhet benne, ami paradox voltáttovább erősíti, hiszen azáltal immanenciáján túlra mutat: immanens művészetté lesz.Mintha a mese lenne az ellenművészet, mely a művészet definíciójához hozzásegít,hiszen könnyebben szemléltethető a tézis az antitézissel. Hiszen a művészet maga a tisztaöntudat, az élet, célja a természet átlátszóvá tétele, hasonlatba, kerek egészbe oltása,szemben az öntudatlan, alternatív világot kreáló mesével. Csak a művészetben nyilvánulmeg a jelenérzés, mindig magán túlra mutat, mert a véggel szembesít, szemben azimmanens mesével, melynek „se füle, se farka”, közelebb visz az élethez, sőt lehetőségetbiztosít a benne- (és bele-) élésre, szemben a mesével, ahol csak egyik élet jön a másikután és „semminek sem érünk a végére”.48 I. m. 44. p.49 I. m. 45. p.24