Balázs Béla „meséi”

egészen pontosan a létező kategóriája) való közeledéssel, az életnek saját egészén túlravaló mutatásával.A halhatatlanok tehát nem tudják, hogy élnek, létezésük nem definiálható „az élet”fogalmával, hiszen nem halnak meg, tehát nem képződik meg az az egész, az a forma,aminek a halál húzza meg a határait. Ezért jelenti számukra a halandók élete a halált, mertszámukra az élet fogalma lesz olyan elérhetetlen, mint a halandók számára a halál fogalma.Balázs szavaival élve: „Csak a halál révén lehetséges tudata az életnek. 41 ” Ugyanakkorlétezésük, a halhatatlanság, a halandó emberek halála által definiálódik, ahogy az eredetigörög szöveg pontos fordítása szól: A halhatatlanok halandók, a halandók halhatatlanok,minthogy élik azok halálát, azoknak pedig életét halják.E „haláltánc” azért érdekes, mivel Balázs szerint a halálhoz való hozzáférés aművészeten keresztül lehetséges: „A művészet, tehát az élet öntudata”, valamint „Aművészet az élet transzcendenciájának érzése.” Ahogy pár sorral feljebb kifejtettem, atranszcendenciát az élet határain túlra való tekintés (ami csak a határok szembesülésétkövetően lehetséges) jelenti, az örökegyhez közelítést, ami nem vallási, hanem lételméleti,egyfajta „meta-vallási” kérdés. Balázs a művészet vallásának a panteizmust nevezi meg,mely Istent a természetben látja, és nem különbözteti meg az általa teremtett világtól.A művészet és természeti szépség örök gordiuszi csomóját a Halálesztétikagondolatmenete Alexandroszhoz hasonlóan egy kötélvágással oldja meg: tárgytalannaknevezi a kérdést. Mindezt azzal indokolja, hogy „természeti szép” nincs, hiszen annaklényegét az adja, hogy nem vesszük észre. A művész pedig nem a természetet jeleníti meg,hanem az a célja, hogy áttetszővé tegye azt, az általa „hasonlatként” létrehozott alkotásszépsége pedig a művészet nagyságától függ. „A természetet fel kell fedezni és mindenszép benne kivétel nélkül, amire erősen ránézett a művész.” 42Balázs szerint „minden művész alkotása… az egészet teremti, tehát a halálig ér. Csak ahalál révén van értelme.” 43 Szerinte ugyanis a műalkotás befejezett; a Diszkoszvető ókorigörög szobra (legalábbis annak római másolata) szemlélésekor nem az a fontos, hogymennyit edzett, hogyan készült fel korábban a sportoló, vagy, hogy milyen messzire dobtael az olimpián a diszkoszt. Azáltal művészet, hogy lezárt, véges, szemben a pillanatképpel,mely mindig a folytatásának elgondolására késztet. Így, ahogy Balázs is rámutat, 44 a saját41 I. m. 19. p.42 I. m. 17. p.43 I. m. 21. p.44 I. m. 35. p.22