Balázs Béla „meséi”

végnek, és már nem tér vissza az élők sorába. Judit is az elmúlt szerelmek látványával valószembesüléskor jön rá, hogy amit érzett, szerelem volt, projektálja szerelménekhalandóságát, de mivel ennek „halálával”, az elmúlt asszonyokkal szembesül, így az őszerelme is tovatűnik. Ugyanakkor, visszhangozva a Halálesztétika mottójának első felét(Halandók halála élete a halhatatlanoknak), ezzel életet ad annak a halhatatlan létnek, amitvolt asszonyként fog ebben a lelki térben betölteni.Mi lehetne a megoldása a mesének Judit szempontjából? A különböző szobáklátogatásakor Judit mindenhol vért látott, legyen szó a birodalom véres fellegeiről, vagy aherceg kertje virágainak véres földjéről. Ha úgy vesszük, hogy a különböző szobákbanlátott vér jelezte a halált, ami, mint említettem entitásképző, így megformálta az egyesbűnöket. Fontos megemlíteni, hogy a hetedik szobából hiányzik a vér látása, vagyis ez abűn nem formálódott meg, itt csak a szerelem halála az egyetlen, ami formát nyert. Itt talánPerrault-meséjére található egy indirekt utalás: Judit akkor lehetne a Kékszakállú „életeszerelme” ha a hetedik szobában holtan találná a régi asszonyokat, vagy legalábbis vérttalálna, amivel a Kékszakállú herceg utolsó bűnét, a torkosságot a halál által megformálvalátná, mondhatni jelentéssel ellátva. A Halálesztétika mottójának második fele szerintpedig (halandók élete halála a halhatatlanoknak) a halandó szerelme (mely Judit halálávalbizonyosan elmúlna) feltétlenségéről, annak „életéről” tenne tanúbizonyságot ennekelfogadásával.A Kékszakállú herceg szempontjából bűneinek „bevallása” a dráma tétje. Igaz, tudja,hogy ez a feladata, különben nem hozta volna várába a lányt, ugyanakkor nem bízik Juditszerelmének erősségében, abban, hogy a lány képes lesz-e az összes ajtó mögöttitartalmakkal szembesülni, meglátni azokban a „halált”, a vért, így rituálisan elfogadni ésmegformálni, és e formaként elfogadni a herceg bűneit. A Kékszakállú sejtése nemalaptalan: a volt asszonyok a zálogai annak, hogy a folyamat már lejátszódott, bár nemtudhatjuk, ki hányadik ajtóig juthatott el. Bár az asszonyok „titulusai” (hajnal, dél, estúrnője) talán t arra utalnak, hogy milyen „mélyre” jutottak a herceg lelkében. Ebbőlkövetkezhet, hogy az éjjel úrnőjeként Judit lehet a legközelebb a teljes megismeréshez,melyet e szimbolika alapján talán az éjfél jelenthet; ugyanakkor a ciklikus időszemléletinheresen jelzi a feladat teljesítésének lehetetlenségét: mintha a mű dekonstruálná abettelheimi elgondolásokat, vagyis a teljes személyiség megismerésének idealisztikus képehelyett a ciklikussággal jelezné az integer személyiség kialakulásának/megismeréséneklehetetlenségét.19