Balázs Béla „meséi”

dramatizálódnak a fantasztikum által. Ugyanakkor az Én-témák is feszegetik a tabukat, báraz érzékelésbeli élmények által közvetettebb formában mutatják fel azokat.Todorov felhívja a figyelmet arra is, hogy az irodalmon belül a különböző korokban (aszerző a XIX. és a XX. századi irodalmat hasonlítja össze) eltérőek a lehetőségek az egyestabuk leírására. Ezen lehetőségek expanzióját jelenti a film, ahol a nyelvi közlés mellett azaudiovizualitás is nagy szerepet játszik e témák megjelenítésében, és szintén megtalálhatóa fantasztikumra jellemző billegtetés. Egyes filmelméletek a mozi (és a műfaji filmek)sikerét is ennek tulajdonítják: a filmbeli fantasztikum a nézők kollektív tudattalanjátmozgósítja, az elfojtott félelmek, szorongások, feszültségek a történet mozgatórugóiváválnak.Műve konklúziójában Todorov a fantasztikum fogalmán keresztül odáig jut el, hogy azirodalomban és a művészetben elmossa a létező és nem létező közötti határt:„Meghatározásánál fogva az irodalomban nem létezik valós és képzelt, létező és nemlétező közötti határ.” 63 Más szóval kérdésessé tesz minden dichotómiát: „… az irodalomolyan, mint egy gyilkos fegyver, mellyel a nyelv öngyilkosságot követ el”, 64 melykijelentés egy érdekes nyelvelméleti eszmefuttatás eredményeként születik meg. A szerzőszerint ugyanis a nyelv működésmódja során valami megnevezésével kiválaszt egytulajdonságot a sok közül, és azzal nevezi meg tárgyát. Ezáltal természetesen amegnevezett ellentétét is kijelöli. Az irodalom e szavak mentén létezik, de átlépi amegnevezés határát, meghaladja a verbális felosztásokat, lerombolva ezáltal a nyelvenbelüli metafizikát.Ugyanakkor a fantasztikus irodalom a valós és valótlan ellentétére kérdez rá,dekonstruálva ezzel a metafizikát. Todorov állítása szerint a fantasztikus irodalom avalóságba utalja a képzeletbelit, úgy nevezi meg a nyelv által megnevezhetetlent, hogyannak eszközkészletét használja. Szerinte az írás „… kiindulópontja annak halála kelllegyen, amiről szól… 65 ”, így maga az irodalom egy paradox valami: azáltal van, hogyönmagát teszi lehetetlenné.Mennyiben hozható párhuzamba Balázs Halálesztétikája ezen állításokkal? Talán afentiekből nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét szerző episztemológiai és ontológiaihatárfogalmakkal dolgozik: Balázsnál az élet-halál dichotómia határainak megismerése ésaz azokon túlra tekintés, míg Todorovnál a valós / fantasztikus határainak megismerése,63 I. m. 143. p.64 I. m. 143. p.65 I. m. 150. p.29