Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

KORALL 7–8.157Erõszak a játékosok közöttEric Dunning a sportolók közötti erõszaknak két típusát különbözteti meg (1995:121). Az erõszak véletlenszerû, ha az egyik játékos akaratán kívül megüti vagy megrúgjaellenfelét, például a szerelni kívánó labdarúgó a labda helyett a másik futballista lábáttalálja el. A szándékolt erõszaknak két válfaja van. Az expresszív erõszak emóciókhozkötött, egy korábbi cselekedet reakciójaként, annak megtorlásaként lép fel. Az instrumentáliserõszak számításon alapul, célja az, hogy a játékos szabálytalankodásávalelõnyt szerezzen. Elias szerint a sportok elterjedésének elõfeltétele, hogy a társadalombanmagától értetõdõvé vált a nagyfokú önmérséklet, s az erõs belsõ kényszerekés a szigorú érintkezési illemszabályok mindenkit féken tartanak. Legyen szó az erõszakbármelyik típusáról, az az önmérséklet hiányát vagy legalábbis háttérbe szorulásátjelzi, s bár a civilizációs folyamat jelentõsen visszaszorította a sportokban meglévõerõszakot (amint azt Elias és Dunning plasztikusan bemutatatta; Dunning: 1995a,1995b, Elias: 1998, Elias – Dunning: 1974), a játékosok közötti durvaság a mai napigtöbbször a felszínre tör.A labdarúgás civilizált válfaja érkezett a századforduló Magyarországára, mégis, ajáték már a kezdeti idõszakban sem nélkülözte az erõszakot. Az elsõ évek „keményjátéka” minden bizonnyal a „kick and rush” erõsen individualista, ugyanakkor agresszívtámadójátékkal operáló játékstílusából ered. 3 A kortárs megfigyelõ szavaival: „Mégamikor az Orczy-kertben elkezdtük is kergetni a labdát és derék Perry 4 barátunk ingujjban,hózentrágerrel, de cugos cipõben mért halálos rúgásokat a labda mellé (kiemeléstõlem – Sz. P.), akkor sem láttuk, hogy ez a játék diadalmenetben fog a népek szívébebevonulni” (Bobák 1908). 1919 után a híradásokban is még folyamatosan visszaköszöna probléma: a játékosok nem törõdnek ellenfelük testi épségével, azaz „túl erélyesen”játszanak. A Dunning által véletlenszerû erõszakként definiált eseteknek nemtulajdonítottak nagy jelentõséget, mivel azt a játék velejárójaként értelmezték. Errõltanúskodik a Nemzeti Sportban 1923 õszén megjelent „Elfajul a futball” címû írás:Nem a véletlenül elkövetett megrúgásokra, akaratlan belelépésekre, szerencsétlen összefutásokra gondolunkmost. […] Azt rójuk fel, amit egyre sûrûbben tapasztalunk a magyar pályákon, hogy a játékosokszándékosan játszanak durván. Az újabb idõk szelleme szülte ezt a durvasági járványt, mely nem a gyengejátéktudásból, hanem a kevésbé sportszerû felfogásból fakad. (kiemelés az eredetiben) És ez a járvány hatalmasarányokban terjed. Melegágya neki az igazi amatõr, vagyis teljesen gentleman, sportfelfogástólvaló eltávolodás és a játékosokban felébredt konjunktúra-szellem. 5Az újságíró aggodalma nem volt véletlen. Az 1920-as évek közepén egy sebészprofesszoregyetemi elõadásában azt állította, hogy „a sebészet, különösen az utóbbiidõben, nagyon sokat köszönhet a futballnak.” 6 A „sebesültek” száma rohamosannõtt, néhány éven belül Budapesten két futballista is belehalt a pályán szerzett sérülé-3 A játékstílus történetiségérõl lásd Hadas Miklós írását (1999).4 Harry Perry angol atlétaedzõt a MAC szerzõdtette Magyarországra. Fontos szerepet játszott a futballmagyarországi megismertetésében.5 Nemzeti Sport, 1923. 09. 01.6 Nemzeti Sport, 1925. 12. 23.