Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

44 Mohácsi Gergely Szép, Erõs, EgészségesEzzel szemben az amerikai modell a divatos megjelenést, a csinos, fiatalos, sportoskülsõt helyezte elõtérbe. A mozi, a strand és a charleston mondén világa voltak ennekaz új életmódnak a legfõbb színterei. Ezeken a helyeken szinte elmosódtak a társadalmikülönbségek és maga az életstílus jelentette a legfõbb identitásformáló erõt. Enneka modern életformának az új szokásai az elsõ világháborút követõ években figyelemreméltógyorsasággal hódították meg Budapest társadalmát. Az 1925-ben induló rádióés a gramafon a jazz mûfaját népszerûsítette, míg a korszak elsõszámú szórakoztatóipara,a film, Hollywood ízlésvilágát ültette el nemcsak az emberek gondolkodásában,de mélyen a testi diszpozíciókban is, melyre az alábbiakban még visszatérek. Amodern táncok (a foxtrott, a shimmy, a charleston, a tangó stb.) szintén a háborúután terjedtek el széles körben. A férfiak bõszárú „charlestone-nadrágot” öltöttek,amely együtt rázódott testükkel, a nõk ruháját pedig hátul vágták ki, mert a táncolásközben csupán a testük hátsó része látszott. „A rendõrség azonban éber volt, s sorbanellenõrizte a tánciskolákat. Nem volt szabad közel táncolni, vállat és fart rázni, demég a férfiak nyakát sem átfogni.” (F. Dózsa 1989: 211)Mindkét világot elutasította a hagyományosabb és klasszikusabb – és sokkal inkábbosztályalapon szervezõdõ – polgári modell. Ebben – elitista jellegénél fogva – azöltözködés és a testápolás továbbra is megmaradt a társadalmi helyzet jelölõjeként.Az önmagukat polgárnak tekintõ városlakók szívesebben jártak a kávéházakba, aszínházba és a gyógyfürdõkbe, ahol egy „civilizáltabb” és visszafogottabb nyilvánosságkeretei között tölthették szabadidejüket. 1922-ben nyílt meg az Operett Színház.Az operettet sajátosan közép-európai, de mégis nagyvárosiasan frivol atmoszférájatette alkalmassá arra, hogy polgári tömegek szórakozásává váljon (Hanák 1997). Anyári hétvégék egyik legnépszerûbb szabadidõs tevékenysége a Dunán való csónakázásvolt. A Római-part csónakházai és weekend-telepei ekkor élték fénykorukat, hiszenezek viszonylag olcsó és a fõvárostól nem túl távoli kikapcsolódást tettek lehetõvé.17 Ekkor kezdett el tömegessé válni a balatoni nyaralás is és a tó partja fokozatosanvillákkal és üdülõtelepekkel épült be (Kanyar 1978). „A telektulajdonosok a polgári,középosztályi, kispolgári rétegekbõl kerültek ki, városi – elsõsorban budapesti – lakosokközül” (L. Nagy 1995: 371).A szabadidõ teljesen új szokásai, a közösségek újfajta szervezõdése és az individuumaddig ismeretlen területeinek feltárása (De Grazia 1992: 203) azonban alapjaibankérdõjelezte meg a századforduló „boldog békeidõinek” polgári világát, annakszimbolikus rendjét és hétköznapi gyakorlatait egyaránt. Ennek a változásnak talánlegfõbb nyertesei azon nõk voltak, 18 akik a szabadidõ eltöltésének modern gyakorlataiáltal egyre nagyobb mértékben vettek részt a nyilvánosság addig szinte kizárólagférfiak által meghatározott terében. Az újfajta nõi szociabilitás olyan sajátosan femininköztereket hívott életre, mint az áruház (Gyáni 1997a) és a strand (Mohácsi 2002),ahol a nõk szerepe távolról sem volt másodlagos.17 Tolnai Világlapja, 1931. 3. (30.): 44.18 Természetesen nem lehet a nõkrõl (sem) általánosságban beszélni. Itt fõként a háború után tömegesenmunkába álló és ennek következtében lassan és ellentmondásosan emancipálódó, városban élõ nõkrõlvan szó.