Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

176 Szegedi Péter „Ha a bajonett most nálam volna, keresztülszúrnám!”kaput tekintsük Trianonnak, amelyet a magyar labdarúgás döntsön meg Botond buzogányánaklegendás erejével.” 62Maga a sportélet is erõsen militarizálódott. Gondoljunk a leventemozgalomra, sarra, hogy a sport szerepét a politikusok szinte kivétel nélkül abban látták, hogyedzett, a megpróbáltatásokat tûrõ férfiakat nevel, akik majd alkalmasak lesznek arra,hogy megfeleljenek „a nagy nemzeti feladatoknak”. Tulajdonképpen minden sportraígy tekintettek (ezért is nézték le sokan a „nyerészkedõ” professzionista labdarúgást),de a legmilitánsabb szerepet a leventemozgalom kapta. Szemléletes példa erre egy1927-es debreceni leventeünnepély bemutatása: „A tribünön végigviharzik a taps,amelynek szintén nincs vége többé. A szemek elõtt egyszerre összefut minden, erdõ,fák, emberek s a zenekarok vérforraló ütemében, tapsorkánban és kendõlobogtatásban,mint maga a beteljesedett álom, mint maga a virágos, hímes magyar jövendõmenetel itt a jövendõ Magyarország százszorszép, büszke fiatal hadserege.” 63Az anómiás futballerõszakÉmile Durkheim az öngyilkosságok tipologizálása kapcsán az anómiás öngyilkosságot(mely a társadalomban fellépõ normazavarok hatására következik be) azzalmagyarázta, hogy „a szorosan vett egyéni szenvedélyekbõl hiányzik [a társadalomjelenléte], amelyeket többé emiatt semmi sem fékez és szabályoz” (Durkheim 1967:264). Ennek analógiájára az 1920-as évek elején megfigyelt jelenségeket teljes joggalnevezhetjük anómiás futballerõszaknak.Az anómia forrása részben – ismét csak – a háború: még ha maga az erõszakdurkheimi értelemben nem is tekinthetõ patologikusnak, az erõszak kiélése olyangátakat döntött le, melyek hiánya késõbb nagyban befolyásolta a futballerõszak magasszintjét is. Másrészt egy olyan társadalomban, ahol az erõszak (olyan szinten,mint amit a háború jelent) évtizedekig szinte ismeretlen volt, a háborúval és forradalmakkalegyütt járó cselekmények nem tekinthetõk „normálisnak”. Az anómia forrásaia háború és a forradalmak abból a szempontból is, hogy nemcsak megszilárdultpolitikai rendrõl, de sokáig még arról sem lehetett beszélni, hogy az ország határaihol húzódnak és mi az államformája. Egy olyan országban, ahol a trónjától megfosztott,hazatérõ királyból persona non grata lesz, ahol az egymással élesen szembenállópolitikai rendszerek néhány havonta követik egymást, és azok az elõzõ politikai elitfizikai megsemmisítését, vagy legalábbis elûzését jelentik, szinte természetes, hogy amérkõzést rosszul vezetõ bírót, vagy a nem szimpatikus ellenfél játékosait egyszerûenmegverik. Ahol a hatalmon lévõk ilyen gyakran váltogatják egymást, természetes az is,hogy nincs olyan (legitim) ereje a futballszövetségnek, amivel rendet tarthatna a pályákon.Nem meglepõ, a ’20-as évek elején még arra is volt példa, hogy a nézõk rendõrökretámadjanak.A Tanácsköztársaság utáni idõszak futballerõszakának anómiás jellege akkor válikigazán nyilvánvalóvá, ha a régióból kiemeljük a debreceni eseményeket. Kétségtelen62 Tiszántúli Hírlap, 1927. 06. 14.63 Hajdúföld, 1927. 06. 28.