Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

222 Juliane Brandtconstructed regarding, on the one hand, the typical empirical tensions withinbureaucracies and, on the other hand, between bureaucracies and clients.” (96).Az ideáltipikus kontextuális modellekkel (98) megragadhatóvá válik, hogy a cselekvésiösszefüggések (kontextusok) hogyan tûrik el, használják fel és kultiválják az újcselekvési mintákat, vagy épp fordítva, korlátozzák és megakadályozzák érvényre jutását.A kontextuális modell feltárja a társadalmi kontextus befolyását és ennek atársadalmi cselekvés hatására végbemenõ alakváltozását, és hipotéziseket fogalmazmeg ezeket illetõen. Kalberg mindezt Weber jogtörténeti megfigyeléseivel illusztrálja,továbbá Webernek a hivatalnokok relatív tekintélyérõl, a társadalmi rétegzõdés és atársadalmi változás között fennálló kapcsolatról (100), vagy a kapitalizmust kísérõbürokratikus uralomról tett megjegyzéseivel (101).Az ideáltípusok között fennálló affinitás vagy antagonizmus egy harmadik modelltípusalapja (102). Kalberg itt több altípust vázol, melyek közül a talán legjobbanismert ilyen modell a választó vonzódásé (Wahlverwandschaft), amikor az ideáltípusokaz egyes társadalmi területeken (societal domains) belül antagonisztikus viszonybanállnak egymással, vagy amikor a különbözõ társadalmi területek közötti affinitívés antagonisztikus viszonyok (Verwandschaft – Spannung) egyidejûleg léteznek.Webernél, csakúgy mint Kalbergnél az egy-egy társadalmi renden belüli ideáltípusokalapvetõen analitikai ellentétben állnak e terület minden más ideáltípusával. Ezt jólillusztrálja a bürokratikus ethosz és a patrimoniális uralom, vagy a tradicionális uralomegyes típusai (patriarchális, feudális, patrimoniális) közötti ellentét. A jogi szféránbelül ezek az analitikai ellentétek a formális jog, illetve a tradicionális jog személyhezkötött és partikularisztikus értékei között állnak fenn. Hasonló antagonizmusokatmás vonatkozásokban egyes „témák” (themes) esetében is megállapíthatunk,így pl. a feudális illetve bürokratikus uralom feltételei közötti katonai képességekrõl(107). A különbözõ területek között fennálló affinitásokat illetve antagonizmusokatKalberg a vallás és státus, (a) valamint karizmatikus uralom és racionális gazdálkodásösszefüggésein keresztül (b), illetve az egyetemes szervezetek, valamint a gazdaság és avallás példáján mutatja be (108–114). Az egyes státuscsoportok Weber szerint eltérõvonzalmat tanúsítanak a megváltás bizonyos útjai („salvation paths”) iránt. Az értelmiségiekvallási elképzelései eszerint olyan diszpozícióval rendelkeznek, amelyek elméletiátgondoltságukkal, teljességükkel („comprehensiveness”) tûnnek ki, és szisztematikusfelépítésûek. A parasztok státusetikája viszont a valódi szenvedés által valómegváltást hangsúlyozza, hajlamos a mágikus gyakorlatokra, bálványimádásra (idolátria)és eksztázisra, így az értelmiségi ellenpárjának tekinthetõ. A hivatalnokoknálnem vallásos vagy akár vallásellenes magatartás figyelhetõ meg (111), hasonlóan anagykereskedõk és bankárok vallási közönyéhez. Az antagonisztikus modellre példakéntKalberg a karizmatikus uralom és a racionális gazdálkodás összefüggését hozza:mindkét ideáltípus egymással ellentétes belsõ cselekvésorientáló elvekkel bír. Az egyetemesszervezetek: háztartás, rokonság („kin group”), szomszédság, de a gazdaság és avallás is a különbözõ területek ideáltípusai közötti antagonisztikus, illetve affirmatívkapcsolatként foghatók fel: valamennyi egyfajta testvériségi etikát hoz létre, ami meghatározzaa gazdasághoz való viszonyukat és szemben áll a piac formális logikájával.(113). Míg a mágikus vallások csupán átveszik e testvériségi etikát, addig a megváltási