Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

240 Horváth Gergely Krisztiánegyaránt nyitott elmélet- és problémaorientáltak között húzódik. „A kvantifikációvalójában elsõsorban szemlélet, amely nem kvantitatív anyagon is használható éshasználandó. […] nem képez alternatívát a hagyományos történettudományi módszerekkelszemben, hanem azokkal együtt kell mûvelni. Nem helyettesítheti […] a hagyományosforráskritikát – sõt, számos esetben annak a korábbinál is pontosabb végrehajtásátköveteli meg” (325). A kvalitatív és kvantitatív történetírás közötti ’kibékíthetetlen’ellentétnek tehát nyoma sincs, sõt!Írásom végén röviden a könyvrõl mint kiadóval bíró nyomdai termékrõl is kénytelenvagyok szólni. A kiadó, nevéhez kevéssé méltóan, a rábízott tartalmat, amely errenagyon is rászolgált volna, bizony nem öltöztette ’bíborba’. A kezdetleges tipográfiáhozamatõr nyomdai elõkészítés és felületes olvasószerkesztés társul (a részletektõleltekintenék). A legnagyobb felelõsség a nyomdát terheli (közvetve természetesen akiadót is): az igen gyenge minõségû, festékhiányos mátrixnyomtatóra emlékeztetõkivitel nemcsak a szerzõvel szemben méltatlan eljárás (amit magára valamit is adókönyvpiaci szereplõ nem engedhet meg magának), hanem az olvasót is joggal teszimorcossá. Az elõbbi hibákat csak tetézi, hogy a tanulmányok elsõ megjelenési helye atartalomjegyzékben utolsó tételként ugyan szerepel (343–344), a kötet végérõl viszontkimaradt.Zárszóként csak azon reményemnek adok hangot, hogy a történeti család- és háztartáskutatásterületén alkotó magyarországi kutatók, akik közül eddig senki nemjelentkezett önálló kötettel, már a közeljövõben újabb munkákkal lepnek meg bennünket.Írta: Horváth Gergely Krisztián