Korall 7-8. (2002. március) - EPA - Országos Széchényi Könyvtár

KORALL 7–8.165A fenti mérkõzést az 1931/32-es bajnokság második fordulójában játszották, fõvárosiellenfél ellen, s a debreceni gyõzelem ellenére menekülnie kellett a bírónak. Abajnokság záró fordulójában szinte megismétlõdött minden: fõvárosi ellenfél (III.ker. FC), debreceni gyõzelem (2:0) – és botrány. A játékvezetõ azonban ekkor mársokkal komolyabb védelemre szorult, és a rendkívül keményen játszó óbudai játékosokatis kõzáporral búcsúztatták.A mérkõzést vezetõ bíró taxin akart az állomásra hajtani, az autó lépcsõjére egy rendõr is felállt. Ezsem segített azonban, mert mihelyt megindult a kocsi, nyomban nekizúdult a kõzápor. Boronkay (abíró – Sz. P.) elõrántotta revolverét, majd még egy rendõr ugrott a kocsi másik lépcsõjére. Végül iscsak az segített, hogy a sofõr teljes sebességgel kirohant a tömegbõl. A bíró után jöttek a III. ker. FCjátékosainak kocsijai. Ezeken is hiába állott jobbról, balról két rendõr, szitkok zuhataga és kõzáporzúdult ezekre az autókra is. A pályától fél kilométernyire egy idegen kocsiban ülõk támadtak azegyik autóra, amelyben óbudai játékosok ültek. A támadás rövidesen közelharcban kulminált, végüla taxi sofõrje rávezette az autót a kocsira és így sikerült elmenekülnie. Közben a repülõ kövektõltöbb óbudai játékos meg is sebesült. 34Ez volt az utolsó olyan mérkõzése a Bocskaynak, melyet még a DVSC pályájánjátszott, s a találkozót botrány követte. A csapat 1934-ben átköltözött az akkor átadottNagyerdei Stadionba, ahol a mérkõzés utáni rendbontások is nehezebbé váltak.Az erdei utakkal övezett stadionból ugyanis lényegesen könnyebb volt a bírót megszöktetni.Az 1935 tavaszán rendezett Bocskay–Ferencváros mérkõzés bíróját 36 rendõrkordonja védte, de az új terep megnehezítette a drukkerek dolgát.Aztán elindult a taxi. A tömeg utána. Kétfelé szaladtak. Az egyik párt szerint jobbra, a másik szerintbalra szaladva nyílegyenes irányban lehet legjobban utolérni a kacskaringós utakon haladó taxit. Mimeg csodálkozunk:– Hogyan? Nem tudják, melyik a legrövidebb út? – Nem, kérem – válaszolta az egyik visszamaradt,bíróverésre kész szurkoló. Itt még nem ismerjük a terepet! Eddig csak a DVSC pályán fejlõdtünknéha „rajvonalba” a meccs után, de ez a terep még új, a Stadionban most volt elõször szó arról, hogy„meg kellene verni a bírót”. 35Két év múlva a római Laziot legyõzõ, s ezzel Középeurópai Kupát nyert Ferencvárosvolt az ellenfél, és ismét a rendõrségnek kellett megóvnia a bírót. A fõvárosi játékosokatdurvaságuk miatt szidták a nézõk, az elsõ félidõ végén a ferencvárosi „Toldi beugrott akerítésen keresztül és felelõsségre vonta az egyes bekiabálókat”. Tátrai és Háda követtejátékostársát, Háda az egyik nézõt „ököllel arcul ütötte”. A rendõrök az öltözõbenigazoltatták a három ferencvárosi labdarúgót. A mérkõzés után 2000 szurkolót tartottaktávol a mérkõzés játékvezetõjétõl, és ezúttal – az elõzmények ismeretében érthetõen– a ferencvárosi játékosoktól is. A feladatot tizennégy lovas és tíz gyalogos rendõr megis oldotta, egy szurkolót megbilincselve vezettek el, „csupán” a Ferencváros háznagyánakautója részesült a kõzáporban. 36 Az utolsó eset, amikor a bíró védelemre szorult,1939-ben a Bocskay–Szeged mérkõzésen fordult elõ. Akkor azonban már a kivezényeltnegyven rendõr is kevésnek bizonyult, a bírót mentõautón (!) szöktették meg. 3734 Nemzeti Sport, 1932. 06. 13.35 Nemzeti Sport, 1935. 03. 12.36 Nemzeti Sport, 1937. 11. 02.; Debrecen, 1937. 11. 03.37 Debreceni Újság–Hajdúföld, 1939. 09. 12.