Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten - MEK

felnőtteket az elkövetett vigyázatlanságért korbácsütésekkelbüntettette meg, ón azonban sok kőnyörgésután megszabadultam a fenyítéstől, akövet úr mindaz által hosszú és hatásos prédikáczióttartott, egyszersmind hozzátette, hogy ha azelőírt szabályok ellen még egyszer kihágást kötvetek el, haladéktalanul érzékeny testi büntetés-Kel fog sujtatni, ez intésnek meglett a jó hatása,ugyanis ezentúl mindent elkövettem kötelességempontos teljesítésére. Későbbi jó magaviseletemáltal, a követ úr tetszését vívtam ki. Mindnyájanmegígértük, hogy a követ úr határozottengedelme nélkül, semmihez sem fogunk. Felkell azonban említenem, hogy a törökök általipártfogoltatásom nagy mértékben előmozdítottabüntetésem elengedését. lígyszersmind tanúságotmeríthettem, hogy a kíváncsiság az embert a lpgnagyobbszerencsétlenségbe sodorhatja, ugyanise szenvedély miatt, majdnem rabszolgaságba hurczoltattunk.— Éjjeli szállásunk Szilivriben volt.November 23-án ismét futár érkezett Petschúrtól. Éjjeli szállásunk Ponte-Grandeben lvolt,a helység e nevet az itt létező tengeröblön épített780 lépésnyi hosszú hidtól vette. A híd nyolezívezetből áll.November 24-én Ponte-Piccolo, 2azaz Kishídnevű helységbe értünk, hol az előbbihez hasonló18Böjíik-Csekmerlzso.Kücaük-Caekmedzse.'ikis hídon kellett átmennünk. Itt mindenütt elragadóvidéket találtunk ós mindez még sokkalszebb volna, ha a természet remekeihez az emberikéz is hozzá járulna. Azonban a barbár igaalatt nyögő lakosoknak eszük ágában sincs a vidékszépítésével törődni. A tengerből annyi hnlatfognttk ki, hogy a potom ár daczára, több mintfele elr.irnlik. K mezővárosban Petsch úr udvarmesterevárakozott reánk, kit főnöke üdvözlésünkreel ebünk küldött.November 25-én a konstantinápolyi residensúr személyesen elénk jött, kíséretét mintegy 40török és csausz képezte, kik mindnyájan igennyájasan üdvözöltek bennünket. Mihelyt a kétkövet megpillantotta egymást, leszálltak lovaikrólós oly gyöngéden összeölelkeztek, mintha márrégóta legjobb barátok lettek volna, különösenPetsch úr rendkívül örült, hogy végre elérkezettaz időpont, midőn hazáját ismét viszontláthatja,ezt pedig annyival is inkább óhajtotta, mivel atöröKországi fonlos változásoknak < löhírnökeitészrevette.Kíséretünkből két egyént elvesztettünk, ú. m.:a magyar szabót és a konyhnirnokot. Mindkettenelváltak társaságunktól, hogy külön úton hamarábbérhessenek Konstantinápolyim, azonban ezembereket a törökök elfogták, összekötötték ésvalamely császári kéj lakba hurczolták és ott abosztandzsi basának bemutatták. A magyar szabóazonban szerencsésen eltörte az ő és társa bilin-15*