Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten - MEK

hegyet, mely körülbelöl huszonnégy mérföldnyirevolt, balfelé fordulva pedig föltűntek előttünk azaz Óstrovoi (Ostrova) és Preszba (Petrisky) tavak.A vidék lakossága, a tavak egyikének keletkezésétkövetkező hagyományhoz fűzik. A szomszédhegyekből annyi követ vágtak ki, hogy a föld alattlevő víz szabad utat nyervén, kifolyt és a környékbelimezőkön szétáradt.Ezután még egyszer eltávoztunk a síkságtólés Egribudzsaktól (Egribugia) kezdve, zord ésigen meredek hegyeken keresztül folytattuk utunkatSzarigölbe (Sariggiole); innen az Indzsekaraszu(Iniecora) folyón átkelve, Szelvidzsébe(Sarvitza) értünk, hol rövid ideig tartózkodtunk.Ez eléggé jelentékeny hely részben hegyre, részbenvölgyre épült, oly formán, hogy a törökök azalsó, a keresztyének pedig a felső várost választottáklakóhelyül. Közelében egy igen magassziklára épített várkastélyt láttunk, hová a sziklábavágott kapu alakú úton jutottunk el. Ezenkívülmég egy kis folyó is megnehezíti az átjárást,mely eszembe juttatta a Vensone és Pontévá köztlétező Lachiusát, melynek átjáróját a velenczeiekminden este gondosan bezárják. Utazásunk alattitt láttuk az első mecsetet, melyet a törökök evidéken azon a helyen építettek, hol a szelvidzseiátjáró elfoglalása után először pihentek meg.Azután a hegyen igen szép vörös földet láttunk,melyből ép úgy, mint a portugáli földből, fazekakatés edényeket készítenek. Utunk folytonosan3tóhegyek közt haladt, de soha sem szálltunk le alóról, jóllehet igen veszélyes sziklák közt és rendkívülszűk ösvényeken kellett haladnunk, holborzasztó mélységet és igen sok elhullott lovatláttunk. Az Olympus hegy folytonosan baloldalramaradt egész Elasszonáig (Alessone, Alesson).Ez igen szép hely, hol a Szt. Vazul-rendigörög szerzeteseknek zárdájok van. A kolostornem úgy van építve, mint a többiek. Ezután mégegy folyón átkeltünk és mintegy öt mérföldnyihosszú síkságra jutottunk, melyen néhány kiesfekvésű várost láttunk. Ezután az Olympus közelébenemelkedő, igen magas hegyre kellett felmennünk,melynek ormán egy öreg ember dobotvert., annak jeléül, hogy utasok vagyunk, tehátnincs mitől félni. A hegyről leereszkedve, Teszszáliarónáit pillantottuk meg, midőn pedig márlent voltunk, még egy folyón keltünk át, melynekforrása a közeli hegyekben van és nem oszlikapró patakokra, hanem igen szép folyót képez.Innen Turnovón (Tornovo) keresztül Larissábajutottunk, melyről külön fejezetben fogok megemlékezni.Visszautazásunkkor nem tartottuk czólszerűnekugyanazon úton haladni, ezért tehát, midőnKaplanköiben (Kaplanlih) voltunk, Szkoplje (Scopia)felé mentünk. E hely igen nagy kereskedéstűző és a vidék legnagyobb városa, melyet atörökök Üskübnek (Uscopia) neveznek, Felső-Mösiában, vagyis jobban mondva Maczedonia ha-