Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten - MEK

184tunk és a Dunán át Fischamendbe (Wissamuncl),Bécs városától négy mérföldnyire levő helységbehajóztunk, hol Unverzagt nevű úr várakozottreánk és kastélyában pompásan megvendégeltbennünket. E városkában még két napig maradtunk,mivel még néhány okmányra és ajándékrakellett várakoznunk.Ezeknek átvétele után eltávoztunk és október4-én Komáromba érkeztünk, innen néhány egyéntMahomed esztergomi béghez küldtünk, kit megérkezésünkrőlértesítsenek és a szükséges jármüvekelküldésére fölkérjenek. Ezalatt Braun Erasmuskomáromi helytartó úrnál kitűnő fogadtatásbanrészesültünk. Ebéd után sétálni mentünkés Komáromban hét napot szépen eltöltöttünk,.Végre hire jött, hogy a török hajók a rendhelyre már megérkeztek és fogadtatásunkra várikoznak. Tehát még az nap eltávoztunk Komromból; kíséretünket egy kapitány vezetése ala'álló 300 katona képezte, kik puska nélkül, cspán karddal követtek bennünket; ezenkívül m50 huszár is ment velünk; a Dunán 15 hajó száílított át, melyek mindegyikén 3 ágyú és löfegyvérrel ellátott 25 magyar katona, továbbá különfélezászló és lobogó volt; néhány órai hajókázásután végre megpillantottuk a 10 hajóból álló török fedezetet.A török hajók a mieinkhez hasonlók voltak,csakhogy rajtuk egy-egy ágyú volt; a parton 100török lovas állott; mihelyt hajóinkat megpillant185tották, lovaikat megsarkantyúzva, sebesen vágtatvaazon helyhez ugrattak, hol hajóinknak kikellett kötniök. Kregwitz úr ekkor megállíttattabajóinkat, partra szállott és a törökök részérőlbarátságosan üdvözöltetett, sőt nemsokára velőkegyütt ebédhez ültünk. A követség tagjai ugyancsakcsodálták a törökök szép lovait, lándzsáit,zászlóit, aranynyal és drágakövekkel kirakottkardjait, pompás fegyvereit, felékesített lószerszámait,nyergeit és csótárjait; mindez szemkápráztatóvolt. Mialatt az előkelő törökök követünkkelétkeztek, addig a kíséretünkhöz tartozók a huszárokkala gyönyörű rónán sétálgattak és bizalmasanbeszélgettek a törökökkel, mialatt lovászaiklovaikat és lándzsáikat tartották. Azonban egycsászári és egy török katona közt, nem tudom miokból, csakhamar viszály keletkezett, mely anynyiraelmérgesedett, hogy mindnyájan összeverekedtekvolna, ha a tisztek be nem avatkoznak,mi is, kik az egésznek tanúi voltunk, a fölhevültkedélyek lecsillapításán fáradoztunk.Ebéd után búcsút vettünk kíséretünktől éstörök oltalom alá jutottunk. Hajóinkat az öveikhezkötötték és Esztergomba vontatták. Itt Mohamedszandzsák (igy neveztetnek azok, kik aszultántól szandzsákot, azaz zászlókat kapnak,melynek csúcsán lófark látható, ez ugyanis a lovasságjelképe), három janicsárt adott mellénkörségül.Az egész török birodalom tele van janicsárok-