Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten - MEK

382888döje nem volt ugyan valami nehéz, azonban |rendkívül szomorú volt, hogy egész életét a barbárokközt kell eltöltenie.Tesszáliában találkoztam egy másikkal, kimár számos embernek volt rabszolgája és eddigelékülönféle tartományokban lakott. Zsigmondnakhívták, Magyarországon Esztergomban születettes a gr. Forgács vezérlete alatt vívott párkányi(Barch;m) ütközetben elfogatván, előszöregy töröknek szolgálatában volt, később egy zsidónakadatott el, ki kegyetlenül bánt vele, azutánegy örményhez kerü't, ki az ő jó viseletéről éshűségéről meggyőződvén, szabadon bocsátotta.Erre azonnal útra kelt Larisszába, hol a császárkövete fölfogadta. Nagyon szerettem vele társalogni,mivel igen becsületes és jó természetű ;ember volt, ki legsúlyosabb körülmények köztsem akarta vallását elhagyni. Jól beszélt magyarul,szlávul, örményül, törökül és latinul. Igensok apátságnak, kolostornak és mecsetnek képétmutatta meg nekem, ezeket Örmény- és Törökországban,valamint Perzsiában rajzolta; remélem,hogy jelenleg már hazájában van.A törökök, kik foglyaiknak hajlamát az országokkülönfélesége szerint igen jól ismerik, aztmondják, hogy az orosz igen jól tud evezni, a |georgiai jó udvarnok, az albán pedig kitűnőtanácsadó. Egy velünk levő török, valamelybúsuló és szomorkodó georgiaival találkozván,bátorította és buzdította, hogy hagyjon föl agzotnorkodással, mivel ő meg van győződve arról,hogy egykor Törökország legnagyobb emberévéfog lenni.Midőn legelőször láttam meg a Nagyurat,Ozmán csausz nem igen tolakodott előre. Midőnennek okát kérdeztem, azt válaszolá, hogy nemszeret nagyon közel lenni hozzá. Ezután néhánymegfojtott pasáról beszélt; erre mondom neki,hogy szerencsésebbnek és boldogabbnak tartomőt bármely pasánál, mire így válaszolt, bármitel kell tűrni, mivel a szultán korlátlanul rendelkezhetikéletök fölött. A ti apró királyságaitokbanés a ti kicsiny államaitokban, ha valakit kivégezniakarnak, azt előbb be kell vádolni, bűnösségétbe kell bizonyítani és el kell ítélni, de ami nagy birodalmunkban ez lehetetlenség és ha aNagyúr most mindjárt követelné fejemet, örömest,sőt meg sem kérdezném miért kell ennek megtörténnie.Emlékszem még saját szavaira, melyekkövetkezők: Pazienza fin a perder la testa, é poipazienza; azaz türelem a fej elvesztéséig és mégazután is türelem.A sírok és síremlékek nagy száma, melyeketegész utunkban és kiváltképen Belgrádnál láttunk,folytonosan emlékeztetett halandóságunkra.Ámbár a törökök rendesen az országutak mellétemetik halottaikat, a sírok nem valami pompásak,sőt néha csak a fejnél és a lábnál áll egy-egykő. Van azonban néhány két, három vagy négyröfnyi hosszú kő is. Némelyek a fej fölött álló kőbe