Családi Kör, 2018. június 28.

oktatás
Hajnali utazás
Idestova két hete már, hogy kicsengettek,
ellenben – a közhiedelemmel ellentétben
– korántsem ülnek keresztbe tett lábakkal
az oktatásügyben dolgozók.
A mögöttünk lévő hét az általános iskolai
záróvizsgák jegyében telt. Hétfőtől
szombatig. A szó szoros értelmében. A
három vizsganapon – hétfőn, kedden,
szerdán – e sorok írója több száz intézményvezető
társával egyetemben, ahogy
hosszú évek óta szabály, hajnalban kelt.
Nem azért, mert a tyúkokkal elalszik és
a kakasokkal ébred, hanem a kényszerű
kötelesség okán. És bár társai túlnyomó
többségével együtt vétlen, rendőri kísérettel
autózta le háromszor egymásután
oda-vissza a lakóhelye és Újvidék közötti
kétórányi utat, hogy időben és biztonságban
helyszínre szállítsa az aznapi kisérettségi
feladatsorait, amelyeket a végzős
süvölvények röpke 40 perc alatt igencsak
felemás, 50 százalék alatti eredmény(telen)séggel
kitöltöttek, és lazán vihorászva
hazamentek. Megtehették, mert a „vizsgának”
számukra semmi tétje nincsen.
Mindeközben óriási közösségi (emberi
és anyagi) erőforrást pazarolt rá ez a különben
nyomorgó ország, amiből legfeljebb
egy maroknyi érdemes ember profitált. De
ők jól. A többség pedig…, de hagyjuk.
Dositej Obradović alakváltozatai
Tanévzáró mazsolák
Az eredmény pedig több mint tragikomikus.
Az évről évre folyamatosan romló
teljesítmények úgy születnek, hogy a követelményrendszert
már nem lehet alacsonyabbra
engedni. Ennek ellenére a válaszadók
aggasztó hányada nem tudta például,
hogy az alumínium, réz és a vas közül melyik
mágnesezhető. De sokan azt sem találták
el a felkínált válaszok közül, pedig csak
karikázni kellett, hogyan kell leírni számjegyekkel
a harmincháromezer-százhetvenet.
(Csak úgy mellékesen: maga a feladvány súlyos
helyesírási hibával került a tanulók elé.
Lásd: https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/
default/numerals#). Mi lett volna, ha betűkkel
kell leírni?
Az idei vizsgakérdések (és főképp a kérdésre
adott bizarr válaszok) között a pálmát
mindenképp a történelem viszi el. Az
egyikben fel kellett ismerni Dositej Obradović
író arcképét, aki a szerb felvilágosodás
jeles képviselője. A portré Uroš Predić kiváló
szerb realista festő alkotása, aki pl. Óbecsén
is jeles műveket hagyott maga után
(a pravoszláv templom ikonosztázionja, a
Dunđerski-kastély kápolnájának ikonjai).
Ám nem csak a becsei és környékbeli diákok
adtak meghökkentően (tragi)komikus
válaszokat a kérdésre, országosan is ez volt
a helyzet. Mi a helyi válaszokból válogattunk
ki néhány szívünkhöz közel állót. Viselői
ugyan korban, időben, történelmi és kultúrtörténeti
szerep tekintetében nehezen
hasonlíthatók egymáshoz, ám mindegyik
név valahonnan ismert. Íme: Arsenije Čarnojević,
XIV. Lajos, Luther Márton, Roosevelt,
sőt Marilyn Monroe! A szerb és magyar
tanulók válaszai között esetleg annyi
eltérés van, hogy utóbbiaknál megjelent II.
Ulászló neve is.
Ha enyhítő körülménynek vesszük is,
hogy a magyar nyelvű történelemkönyvekben
csak egyszer-kétszer szerepel
Dositej képmása, tartok tőle, hogy a jeles
magyar történelmi személyiségekkel sem
lenne jobb a helyzet. Petőfit talán még
felismernék, Aranyt már kevesebben,
Vörösmartyt alig, Csokonait szinte senki.
Kossuthot talán, Széchenyit aki, Deák
Ferencet senki. A királyok közül is jó, ha
Szent Istvánt meg talán Mátyást felismernék.
De hogy a Jagellókból nem csak II.
Ulászlót, de mást sem, az holtbiztos. Nyilván
magunk sem.
Jutalom vagy diszkrimináció
Ne gondoljuk azonban, hogy a „komoly
felnőttek társadalma” nem rukkol ki olykor
meglepő, de nemkülönben (tragi)komikus
ötletekkel.
A magyarországi sajtó a minap adta hírül:
a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút idén
is megjutalmazza a kitűnő tanulókat. Egy
hónapig nem kell fizetniük az utazásért a
budapesti Gyermekvasúton azoknak az
általános és középiskolás tanulóknak, akik
a jegyváltáskor bemutatják eredeti kitűnő
bizonyítványukat.
A gesztusértékű akció pénzbeli értéke
szerény (az egy utazásra érvényes diákjegy
ára 400 forint), ám főleg a kisiskolás
jogosultak körében igen népszerű. Nem
mellékesen: igen erős motivációs hatása
van.
A TV2 riportjában viszont állítólag „kiakadtak
a szülők, amiért a kitűnő tanulók
ingyen kisvasutazhatnak”. A közösségi oldalakon
kirobbant vitában egyesek úgy vélik,
hogy az ingyen vasutazás egyenesen diszkriminációnak
minősül, mert ezzel különbséget
tesznek a jó és a gyengébb tanulók
között. Az egyik szülő „elszomorítónak” nevezte
a kedvezményt. Mások azt mondták,
a kisdiákokban szorongást okoz, ha elvárják
tőlük, hogy kitűnő legyen a bizonyítványuk.
És esetleg felismerjék Arany, Vörösmarty,
Deák vagy Csokonai képét.
Ezek a csapáson továbbhaladva meglehetősen
abszurd következtetésekig el lehet
jutni. Így például diszkrimináció lehet az, ha
a foci VB-n meccset nyer egy csapat, mert
jobb játékkal több gólt rúg. Halmozottan,
ha, ne adja ég, az ellenfél játékosai között
több a színes bőrű, a más vallású, ne adja
ég, a másfajta nemi irányultságú.
Sőt az is, ha kétszer annyi pénzért kétszer
annyi árut vehet valaki. Vagy futólépésben
hamarabb ér célba, mint gyalogolva. Ad absurdum,
eltalálja a lottószámokat, és megnyeri
a főnyereményt.
Azt példaként sem merem felhozni, hogy
több munkáért valaki netán több fizetést
kap. Mert nem mindig van így. És ez bizony
diszkrimináció!
BERETKA Ferenc
10 2018. június 28.
DOSITEJ OBRADOVIĆ, ARSENIJE ČARNOJEVIĆ, XIV. LAJOS, LUTHER MÁRTON, FRANKLIN ROOSEVELT,
MARYLIN MONROE, II. ULÁSZLÓ – A HASONLÓSÁG SZEMMEL LÁTHATÓ