Családi Kör, 2018. június 28.

KÖZÉLET
Ünnepnap lett Bánát, Bácska és
Baranya elcsatolásának dátuma
A tartományi képviselőház a múlt héten elfogadta azt a javaslatot, amely szerint
november 25., május 15. és december 10. a jövőben Vajdaság kiemelt napjai lesznek,
amelyeken a tartományi kormány kitüntetéseket ad majd át az arra érdemesnek
tartott jogi vagy fizikai személyeknek, akik a kultúra, a művészet, az oktatás, a
tudomány, a gazdaság, a sport, a kisebbségi jogok, valamint a nemek egyenjogúsága
területén kiemelkedő eredményt értek el.
A
dátumok közül a legvitatottabb a
november 25., ugyanis száz évvel
ezelőtt, 1918-ban ezen a napon
csatolták el Bánátot, Bánságot és
Baranyát Magyarországtól, s csatolták a Szerb
Királysághoz. A döntés előtt Pásztor István, a
tartományi képviselőház, valamint a Vajdasági
Magyar Szövetség elnöke sajtótájékoztatón
többek között a következőket mondta:
„Vajdaság egy többnemzetiségű régió,
ahol évszázadokra visszamenőleg együtt
élnek szerbek, magyarok, horvátok, bunyevácok,
szlovákok, románok, ez a sokszínűség
nemcsak azt jelenti, hogy úgy fogadjuk
el egymást, mint különböző entitások,
akiknek más a nyelve, más a vallása, más a
kultúrája, mások a szokásai, hanem azt is elfogadjuk
tényként, a másság jeleként, hogy
a közös történelmünk vonatkozásában más
egy-egy történelmi dátumnak a megítélése.
Ez egy olyan fontos momentum, aminek
a képviselete meggyőződésem szerint az
eredményezheti, hogy az egymás közötti
viszonyok konszolidálódnak, azt eredményezheti,
hogy nem ellenségként, hanem
ennek a térségnek a lakójaiként éjük meg
egymást, akiknek ez a szülőföldje.
A történelmi események másképp történő
megítélése tekintetében akár a 18-as nagygyűléssel
kapcsolatban, akár a 48-as májusi
karlócai nagygyűléssel kapcsolatban én a
magam, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség
nevében többször beszéltem. És nem is fog
változni semmi a mai naptól sem, függetlenül
attól, hogy erre a döntésre fogunk szavazni…
Azt is elfogadjuk, hogy mások ezt a dátumot
másként élik meg. Ennek a körülménynek az
elfogadása, ez nem önmagunk megalázását
jelenti, hanem ennek a másságnak az elfogadását
jelenti. Nekünk jogunk volt tizenöt évvel
ezelőtt egy akkor elfogadott törvény alapján
meghatározni a saját nemzeti ünnepeinket,
és ahogy azt megtettük március 15-e, az
október 23-a, az augusztus 20-a kapcsán pár
évvel ezelőtt, ahogyan ezt megtettük június
4-e kapcsán, akkor másnak is meg kell, hogy
adjuk azt a jogot, hogy saját maguk határozzák
meg a saját nemzeti identitásuk szempontjából
fontos ünnepeket.
Erre teszünk mi most kísérletet itt ennek
a döntésnek a támogatásával. Mi ezzel a
16 2018. június 28.
döntéssel nem veszítünk semmit sem. A dátumok
vonatkozásában kialakult meggyőződésünk
és álláspontunk nem változik, ezeket
az álláspontokat ma is, és az elkövetkező
időkben is, amikor ezek a megemlékezések
lesznek, el fogjuk mondani, de ugyanakkor
elfogadjuk azt is, hogy mások bizonyos dátumok
vonatkozásában mást gondolnak.
Ennek a döntésnek értelmében az augusztus
20-a kerül be Vajdaság szempontjából
jelentős dátumként ebbe a döntésbe,
de ezt nem azt jelenti, hogy a március 15-ét,
az október 23-át nem fogjuk megünnepelni,
és a június 4-re nem fogunk megemlékezni.”
Ternovácz István, az Újvidéki Rádió újságírója
feltevésére, hogy az ellenzék ezt egyértelműen
nem mondta ki, de ő a sorok között
azt olvasta ki, hogy ez árulás, hogy ez szembe
megy a magyar érdekekkel, Pásztor István a
következőket felelte: „Az az igazság, hogy ez
engem egyáltalán nem lep meg, erre az álláspontra
én fel voltam készülve, és minden reggel,
amikor elindultam otthonról, a homlokomat
megmostam meg letöröltem, ha az áruló
bélyeget valahová rá akarják sütni, akkor tiszta
felületre süssék rá. Az az álláspont, amit ők
képviselnek, az egy legitim álláspont, viszont
nem a miénk. Egy olyan álláspont, amelyik
nem előre visz, hanem hátra. Egy olyan álláspont,
amelyik újra meggyalázza ugyanezt a
közösséget, amelyik egy olyan pozícióba tolja
hosszú időre, amiből nem tud kijönni, egy
újabb vesztes pozícióba tolja, és mi ezt semmiféleképpen
sem tudjuk támogatni.”
T. I.
Nem a magyar közösség érdekeit képviselik
Csonka Áron, az MM-VMDK lista tartományi képviselője szerint fekete napként kerül be
a délvidéki magyarság történelemkönyvébe június 19-e, amikor a hatalmi koalíció megszavazta,
hogy november 25. kiemelt jelentőségű nap legyen a tartományban élők számára.
„Egy olyan dátumot választottak ki, ami számunkra csakis gyásznap lehet. Aki egy
kicsit is a magyar nemzethez tartozónak tartja magát, az egy ilyen napot nem jelöl
meg, és nem is szavaz rá. Sajnos a tartományi parlamentben a Vajdasági Magyar Szövetség
elnöke, Pásztor István, aki a házelnök is egyben, kijelentette, ők igenis megszavazzák
a javaslatot. Azzal az indokkal, hogy attól függetlenül, hogy mi másképp
éljük meg ezeket a történelmi dátumokat, tiszteli a másik felet, és szerinte ez belefér
a vajdasági multikulturalizmusba. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy ha már a délvidéki
magyaroknak van saját ünnepnapja, akkor miért ne lehetne a szerbségnek is
saját ünnepnapja. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy amit Pásztor István elmondott,
csak részben igaz. Hiszen 2005-ben a Magyar Nemzeti Tanács döntése alapján a
Szövetségi Kisebbségügyi Tanács – ami ma már Köztársasági Kisebbségügyi Tanács
– elfogadta március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át, mint a délvidéki magyarság
ünnepnapjait, és annak a törvénynek az értelmében minden állami intézmény – a
helyi közösségtől az önkormányzatokon és tartományon át a köztársasági intézményekig
– ezeken a napokon ki kellene, hogy tűzze a délvidéki magyarság jelképeit.
Ehhez képest a vajdasági határozatban a vajdasági magyarság jeles napjaként csak
augusztus 20-át jelölték meg. Ez is egy oka annak, ami miatt nem tudtuk támogatni
ezt a javaslatot. Nemcsak november 25-e miatt, hanem azért is, mert valaki vette
magának a bátorságot, hogy március 15-ét és október 23-át kitörölje azok a napok és
dátumok közül, amit kötelezően meg kellene ünnepelni, vagyis meg kellene emlékeznünk
ezekről a napokról. Egyébként semmi kifogásunk nincs az ellen, hogy Vajdaságnak
saját ünnepnapja legyen, de ne ez a dátum. Inkább szerencsésebb dátumot
kellene választani, amit minden Vajdaságban elő nemzet, nemzetiség magáénak tud
és el tud fogadni. Számunkra különösen lesújtó az a tény, hogy sorozatban szavazza
meg a VMSZ mindazokat a törvényeket, amelyek a kisebbségi helyzetünket határozzák
meg, és nem javító szándékkal. Sajnos, mind a köztársasági, mind a tartományi
parlamentben mindezeknél a törvényeknél, határozatoknál a VMSZ beadta a derekát
és behódolt a Szerb Haladó Pártnak. Nem a magyar közösség, hanem a koalíciós partner
érdekeit képviselik.”