Családi Kör, 2018. június 28.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
RIPORT<br />
Nosztalgiafolyam<br />
Valamit visz a víz<br />
Megszűnik-e valaha is a Bács-ér szennyezése/szennyezettsége?<br />
Zilahy Lajos melodramatikus regényében kiderül, hogy mit<br />
visz a víz, és azt is, hogy miért. A mi drámai történetünkben<br />
sajnos az olvasó nem talál majd ennyire egyértelmű és megnyugtató<br />
válaszokat. Olybá tűnik, ujjal mutathatunk bűnösökre<br />
és főkolomposokra, hivatkozhatunk felelőtlenségre,<br />
igazságtalanságra, észszerűtlen törvényekre és rendeletekre;<br />
megemlíthetünk néhány, hitet és reményt keltő próbálkozást,<br />
számba vehetjük (vagy: számonkérhetjük) az elhangzott ígéreteket,<br />
de ettől még továbbra is bűzleni fog Vajdaság egyetlen<br />
hiteles patakja, a Bács-ér (Krivaja, Bara), amelynek 109<br />
km-es vonulatából 26 km Kishegyes község három településén<br />
kanyarog át.<br />
A fák lombsátra alatt, a pázsiton francia és német vendégek üldögélnek<br />
a kis máglya mellett, afféle egyszerű, parasztos grillpartit<br />
rendezve: a lángok felett szalonnát és kolbászt sütnek, a zsírt a kenyérre<br />
csurgatják, aztán nyakon löttyintik ketchuppal. Míg vékony<br />
csíkokban csordogál a paradicsomöntet, a műanyag flakon fura<br />
hangokat ad ki magából.<br />
– Akkor most már tudjuk, mitől van itt ilyen büdös! – hahotáznak<br />
nagyokat a Kátai-tanya vendégei, s a házigazda, Kátai Annamária<br />
megkönnyebbül.<br />
A család az év 9 hónapjában faluturizmusból<br />
él, mindkét objektumukat,<br />
a tanyát is, és a falubeli<br />
vendégházat is elárasztja a Krivaja<br />
felől érkező bűz.<br />
– A kiránduló gyerekek első<br />
reakciója általában az, hogy befogják<br />
az orrukat, de később, a<br />
játék hevében lassan meg is feledkeznek<br />
a kellemetlenségről. Az<br />
őket kísérő pedagógusok viszont<br />
igencsak szörnyülködnek, és nem<br />
értik, miért nem teszünk semmit a<br />
környezetszennyeződés ellen.<br />
Szokola Lajos és Ibolya kishegyesi<br />
portája közvetlenül a vízpart<br />
KÁTAI ANNAMÁRIA<br />
mellett terül el. A házigazda nem<br />
is tagadja, hogy 1975-ben ezért<br />
vette meg ezt a telket, mivel Lajos szeret halászni, Ibolya pedig<br />
kertészkedni.<br />
– 40 éve egyfolytában napirenden van a Krivaja. Először azt<br />
mondták, a bácskossuthfalvi láncgyár szennyvize károsította meg<br />
az élővilágot, utána a bajmoki szeszgyárra fogták. Többször a meder<br />
iszaptalanításával próbálták újraéleszteni a patakot, de ez nagy<br />
riadalmat keltett Kishegyesen, mert a kertjeinkbe akarták kipakolni<br />
a trutymót. Most a topolyai gyárakra húzzák rá a vizes lepedőt,<br />
holott vannak itt helybeli szennyezők is. Fél évvel ezelőtt, míg nem<br />
működött a rendszeres szemétszállítás, itt, a házunk melletti hídról<br />
dobálták be a vízbe az emberek az elhullt jószágokat, a kimustrált<br />
konyhai felszereléseket, zsákszámra a pillepalackokat. Este tíztől<br />
reggel hatig állandó volt itt a nyüzsgés. Az asszonnyal aztán mi<br />
halásztuk ki mindezt, és vittük az utánfutónkkal a szeméttelepre.<br />
Szóval a helybeliek sem tartják épp nagy becsben ezt a folyócskát,<br />
pedig nagy kincsünk lehetne, hiszen valamikor még 1-2 kilós pontyot<br />
is kifogtam a vizéből – emlékezik Lajos.<br />
SZOKOLA LAJOS ÉS IBOLYA<br />
Harmat Péter és Erzsébet is szintén Krivaja-parti lakosok. Ők<br />
1985-ben építették fel itt a családi házukat. Mindketten emlékeznek<br />
boldog-boldogtalan időkre:<br />
amikor a gyerekek még<br />
lubickolhattak a vízben, sőt<br />
legtöbbjük itt tanult meg úszni;<br />
amikor kárászban, csíkban,<br />
pontyban bővelkedett a Bácsér,<br />
olyannyira, hogy hálóval<br />
halásztak; vadkacsáktól és<br />
más vízimadaraktól volt hangos<br />
a sás- és nádliget… Sajnos<br />
a többszörös medertisztítás<br />
nem sok hasznot hozott<br />
a kerteknek, mert a kidobott<br />
iszappal mindenféle hordalék<br />
is felszínre került, s a veteményes<br />
földjét humusszal kellett<br />
feljavítani. De mindezeket a<br />
kellemetlenségeket jóval felülmúlja<br />
a mostani bűz, mely<br />
HARMAT PÉTER<br />
belengi az egész házat.<br />
Aláírásgyűjtés<br />
„Annak reményében, hogy közös fellépéssel oldjuk meg az előttünk<br />
álló problémát, felkérjük Kishegyes település lakosságát, hogy<br />
tiltakozásunk jeléül, május 10-től munkanapokon 7 és 14:30 között<br />
aláírásukkal támogassák a Kishegyes község által kezdeményezett<br />
aláírásgyűjtést – petíciót, amelyet a TARTOMÁNYI ÉPÍTÉSÜGYI ÉS<br />
KÖRNYEZETVÉDELMI TITKÁRSÁGHOZ és a MEZŐGAZDASÁGI MI-<br />
NISZTÉRIUMHOZ fogunk eljuttatni. Az aláírásgyűjtési akció a község<br />
egész területén megszervezésre kerül és a Helyi Közösségek<br />
épületében tudnak aláírni.”<br />
A fenti szöveg milyen visszhangra lelt? – erre kértünk választ Szűgyi<br />
Istvántól, Kishegyes község képviselő-testületének elnökétől.<br />
– Polgári kezdeményezésre tettük meg ezt a lépést. Két hét alatt<br />
közel 3000 személy járult hozzá a petícióhoz, s azt – mint ahogyan<br />
ígértük is – eljuttattuk Belgrádba, a környezetvédelmi, továbbá a<br />
8 <strong>2018.</strong> <strong>június</strong> <strong>28.</strong>