Családi Kör, 2018. június 28.

Edződés az életfutamra
A nagy sportrendezvények, közöttük a labdarugó-világbajnokság
is, nagy eseménynek számítanak nemcsak egyének
vagy kis csoportok életében, hanem az egész emberiség történetében.
Ilyenkor szurkolóvá és sportrajongóvá válik még
az is, aki különben közömbösen viszonyul az emberi élet e
megnyilvánulásához.
AZ ALGÉRIAI LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT MOHAMEDÁN
VALLÁSÚ JÁTÉKOSAINAK IMÁI
Nyilvánvaló, hogy a sport sokrétűen hat az érzelmeinkre,
az egymással való viszonyunkra, a kultúránkra, az emberek
közötti kapcsolatokra. Igaz, felszínre hozhat nem
várt sötét és gonosz érzelmeket is, de a végén aztán győzedelmeskedik
a fennköltség és a boldogságérzet. Ilyenkor megjelennek
az önhívatott nagy focisták is, akik a mindennapi életben
már megedződtek abban, hogy hogyan kell bekiabálni a vonalon
kívülről anélkül, hogy beállnának a küzdők soraiba. Nagyobb focistáknak
tartjuk magukat attól a 22 meg plusz valahány embertől,
akik ott szaladgálnak egy mindig rossz helyre pattanó kerek játékszer
után, s közben állandóan ügyelniük kell arra is, hogy bizonyos
vonatkozó szabályokat betartsanak, mindenekelőtt pedig tiszteljék
az ellenfél emberi méltóságát. Nem könnyű a feladatuk. Mi pedig
csak azt látjuk, vagy leggyakrabban látni véljük, hogy mekkora
mellérúgásokat csinálnak, és mekkora pénzösszegeket zsebelnek
be. A más mellékjelenségek sokaságának rengetegét pedig meg
sem merem közelíteni. Könnyen eltévednék a háttéri önérdekek
rengetegében.
A sport az élet iskolájának egyik fontos eleme
Nem irigylek egyetlen igazi sportolót sem. Inkább felnézek rájuk.
Hiszem, hogy igazi tanítóink lehetnek. Sajnálom, hogy manapság
az iskolákban immel-ámmal, vagy még úgy sem sportoltatják
a gyerekeket. A sport az élet iskolájának egyik fontos eleme. Hozzájárul
a test méltóságának és harmóniájának ápolásához. A testről
tudjuk, hogy az Isten teremtette látható világ egyik csodálatra
méltó remekműve. A tudományos kutatások szinte naponta új
felfedezésekkel örvendeztetnek meg bennünket, de közben arra
is emlékeztetnek, hogy e fölfedezésekkel kapcsolatos háttértitkok
újabb kihívások sokaságával állítják szembe a tudományos világot.
Testünk a képességek és az energiák, a talentumok és a csodák
tárháza, amely szünet nélkül rátereli figyelmünket arra a Valakire
(nagybetűvel írom, mert ilyenből csak egy van!), aki ilyen csodálatos
testet tudott teremteni. Ő egymagában megalkotta azt, amit ez
emberiség tudós zsenijeinek összessége sem fog soha megalkotni.
Hiszen mi még egy hangyának sem tudunk életet adni, vagy egy
házi kedvencet életre kelteni.
De most nem a hangyákkal akarok foglalkozni, hanem emlékeztetni
arra, hogy a sport képes az emberi testet a lélek engedelmessége
alá vonni azáltal, hogy tanulékony eszközzé teszi. A sportban
megtapasztaljuk emberi határainkat, de annak az örömét is, hogy
képesek vagyunk úrrá válni afelett. Manapság, amikor a kultúra a
test bálványozására buzdít, nem igazán vesszük észre, hogy a testi
élvezetek leszűkítik látókörünket, és megakadályozzák a valóság
átfogó észlelését.
Emberré váltunk a katonaságnál
A sport szabadságot hozó aktivitás. De nem csak fizikai. A valóság
egészen mást mond. Hányszor láttunk már a vesztesek között
fizikailag jól felkészült csapatokat, amelyeknek tagjai elvesztették
harci – küzdési – kedvüket. Kiestek, mert a lélek gyöngébb volt a
testnél. Az ember viszont akkor ér el igazi nagy eredményeket, ha
tud „lelkesedni”, ha a lélek, a szellem mozgatja. A lelkesedés feladása
a megadás útjára való lépés.
A sportot elengedhetetlenül szükséges tevékenységnek tartom.
És támogatom azokat, akik visszasírják a sorkatonaság megszüntetését.
Persze nem a laktanyai reggeli torna miatt. Személyesen azt
sem mondhatom, hogy sorkatonai szolgálatom leányálom lett volna,
hiszen gépfegyveresként olyan „rátermett és izmos” kisegítőt
kaptam, aki még a saját fegyverét sem tudta vinni. Emberré váltunk
a katonaságnál, habár sokszor kellett tapasztalnunk, hogy a fej csak
arra szolgál, hogy legyen mire feltenni a sapkát. Emlékszem, a régi
öregek is tisztelettel néztek az obsitosra. Megedződött, a selyemgyerek
emberré vált, s mint olyan, jóval érettebben nézett az élet
kihívásaival és sokszor emberpróbáló fintoraival szembe.
Emberformáló tevékenység
AZ EGYKORI ATEISTA NEYMAR NAPJAINKBAN
A sportot emberformáló tevékenységnek tartom. De nem tekintem
kizárólagos értéknek, és nem istenítem. Arról azonban meg
vagyok győződve, hogy szükséges az emberi és keresztény fejlődés
szempontjából. A
már a régmúlt időkben
is űzött sport
a modern társadalmakban
eleddig
nem tapasztalt jelentőségű
megnyilvánulásnak
számít. De
ha helyesen akarjuk
értékelni, akkor mindig
csak kiemelkedő
értékű nevelői és
lelkiségi eszközként
fogunk viszonyulni
hozzá. Ilyen értelemben
látunk magunk
előtt példákat napjainkban
is, amikor a sportolók egy része nyilvánosan vállalja hitét, és
hálát ad a talentumokért Istennek. A sportban, a játékban felfedezi
azt, aki a háttérben mindent mozgat, aki adja a fizikai életet, a képességet
és a lélek erejét. Feltehetőleg Pál apostol is jól ismerte a
korabeli arénákban folytatott sportküzdelmeket, hiszen a keresztény
életet az atlétai tevékenységgel hasonlította össze. Jól látta,
hogy nem mindenki jut a dobogó legmagasabb fokára, de bátorított
a mindvégig kitartó küzdelemre. Arra buzdított, hogy legyünk
jó sportolók: harcoljuk meg a jó harcot, bátran fussuk végig az élet
pályáját.
HARMATH Károly OFM
18 2018. június 28.