Családi Kör, 2018. június 28.

IN MEMORIAM
Legyen bátorságotok kérni azt, ami jár!
Dragan Pečurica (1953–2018)
Dragan Pečurica tanár volt, családapa,
nagytata, szeghegyi származású
topolyai lakos. Átlagemberként
élte volna le az életét,
ha nem lett volna az átlagosnál nagyobb
igazságérzete. Két héttel ezelőtt érte el a
nyugdíjkorhatárt, s Dragan, az átlagember
ma horgászna, portrékat rajzolna, s az unokáival
játszana, akikre végtelenül büszke
volt. Rendezgetné a város központjában
lévő parkot, amit éveken keresztül gondozott.
Pečurica barátunk azonban nem tudta
szó nélkül hagyni azoknak az értékeknek
a rombolását, amelyeket végtelenül fontosnak
tartott. Kiállt az egészséges, tiszta
környezet megőrzéséért, szembeszegült
az egyre vehemensebb és elvetemültebb
profitorientált ipari szennyezőkkel, valamint
hatalmi védelmezőikkel. Csatlakozott
ahhoz a mozgalomhoz is, amely az iskolai
erőszakot szeretné visszaszorítani törvényi
rendeletekkel (Aleksin zakon). Tette ezt úgy,
hogy már régen világosan látta, az egészsége
látja kárát ennek a harcnak.
2014 októberében hirdette meg az első
tüntetést Topolyán, amelynek célja a tiszta
levegő és a tiszta, egészséges környezet
megteremtése volt. Összesen mintegy százan
csatlakoztunk ehhez a tüntetéshez Topolyáról,
Kishegyesről, Bajsáról. A topolyaiakat
a hulladékfeldolgozó orrfacsaró bűze,
a kishegyesieket és a bajsaiakat a Krivaja
elképesztő mértékű szennyezése motiválta
leginkább. A nem titkolt szándék az volt,
hogy minél nagyobb tömeget mozgassunk.
Ez azonban csak szándék maradt, mert hamarosan
kiderült, hogy a tüntetésen való
részvétel következményekkel jár. Megindultak
a fenyegetések, a „jó szándékú” ajánlások
a távolmaradásra. Többször is elsétáltunk
a szennyezők irodáihoz, az önkormányzat
székhelyéhez, de már régen állandó tüntetőhellyé
vált a központban lévő áruház előtti
tér. Összesen 46 alkalommal, minden hónap
17. napján. Közben jócskán lemorzsolódott a
társaság. A jellemző a húsz körüli létszám lett
a tüntetéseken. A hiányzások tekintetében
maga a szervező egyetlenegyszer hiányzott
eddig. Pontosan egy évvel ezelőtt, amikor
kórházba került a megpróbáltatások közepette.
A hosszú hónapok alatt azt gondoltuk,
hogy legalább a sajtó nyilvánossága sokat
jelenthet a küzdelemben. Megszámlálhatatlan
cikk, írás, riport készült el, de semmi eredmény.
Megannyi feljelentés, óvás, ajánlás került
megcímzésre különböző hatóságoknak,
de mindhiába. A szennyezők kikezdhetetlen
védelmet élveznek. A kormány ugyanis rendeletekkel
odázza el a törvényi kötelezettségeiket.
Ilyen körülmények között a békés
tüntetés maradt az egyetlen eszköze a törvénytisztelő
polgároknak.
Pečurica polgártársunk kimondta, amit
gondolt, nevén nevezve a dolgokat meg a
szennyezőket. Ennek a következménye lett
a bírósági meghurcoltatás. Ahelyett, hogy
a szennyezők védekeztek volna az igazságszolgáltatás
előtt, neki kellett védekeznie,
hogy nem a szakmai hitelrontás a célja,
hanem az egészséges környezet megteremtése.
2016 során elítélték, majd végül
mégis felmentették. Ettől talán még aljasabb
módon hurcolták meg nemrégiben,
amikor a magas benzinárak miatt tiltakoztak
Szerbia-szerte. A kormány egyik szennylapjában
megjelent egy lista, amelyen az ő
neve is szerepelt. A cél a lejáratás volt, mint
felforgatót, bűnbanda tagját mutatták be.
Nagyon megviselte a történet. Azt hiszem,
ilyenekre nem számított.
Dragan Pečurica számtalanszor és számtalan
módon szólította meg az embereket,
hogy csatlakozzanak a tüntetésekhez, mert
a hatalom tart a polgárok tömeges elégedetlenségétől.
A kurázsi azonban hiányzik
az átlagemberből. A legnagyobb csalódást
talán azok a diákok okozták neki, akiket évtizedeken
keresztül tanított, akiket kedvelt,
és akik kedvelték, ennek ellenére mégsem
álltak mellé ebben a küzdelemben. Ma látom,
hogy több százan fejezik ki elismerésüket,
nyilvánítanak részvétet nyilvánosan
a közösségi oldalon. Tudom, mit mondana,
ha látná, vagy talán látja is: ne szánakozzatok,
folytassátok, legyen bátorságotok kérni
azt, ami jár: élhető környezetet, méltóságteljes
életet.
MENGYÁN P. Ildikó
2018. június 28. 7