Családi Kör, 2018. június 28.

Határtalan határozatlanság
KÜLFÖLD
A felületes megfigyelő valószínűleg csak legyint a hírre, hogy csütörtökön kétnapos
EU-csúcs kezdődik. Ismét egy alkalom, hogy az Európai Unió állam- és kormányfői
összegyűljenek, közös fotót készítsenek, mosolyogjanak – és közben ne állapodjanak
meg semmiben.
A
hivatalos közlés szerint az Európai
Tanács júniusi ülésének
központi témái a migráció, a biztonság
és a védelem, valamint a
gazdasági és pénzügyek lesznek. A vezetők
várhatóan megvitatják a migrációs politika
belső és külső dimenzióját, beleértve a közös
európai menekültügyi rendszer (KEMR)
reformját is.
A bürokratanyelven megfogalmazott napirendi
pont sokkal súlyosabb kérdéseket
fed, mint ami az andalítóan semmitmondó
mondatokból első olvasatra felsejlik.
Ugyanis egyre égetőbb gondot jelent,
hogy nincs uniós megoldás a
migráció kezelésére, s egyre több
ország fenyegetőzik azzal, hogy ha
nagyon sürgősen nem találnak ki
valamit „az okosok”, akkor bizony
bevezetik a belső határellenőrzéseket.
Ausztria és Németország már
„belengette” ezt a lehetőséget, ami
viszont dominóelvszerűen magával
vonja majd az ezekkel az államokkal
határos országok ehhez hasonló lépését
is. Akkor pedig elfelejthetjük
az unión, illetve a schengeni övezeten
belüli szabad mozgást, ismét
jönnek a többórás várakozások minden
egyes határátkelőhelyen, ami ugye, boszszantó
az átlagpolgár számára, és árfelhajtó
hatása van a szállításra, illetve a kereskedelemre.
Mindez pedig éppen abban a pillanatban
következik be, amikor minden létező
statisztikai mutató azt bizonyítja, hogy
2015, azaz a menekültválság tetőzése óta
egyre kevesebben igyekeznek Európába
Afrikából és a Közel-Keletről egyaránt. Míg
2015-ben egymillió ember keresett magának
új hazát, 2016-ban számuk négyszázezerre
csökkent, tavaly alig voltak kétszázezren,
az idén pedig az időarányos számokat
tekintve még kevesebben érkeznek.
A migráció ügye közben több uniós országban
okoz komoly feszültségeket, kormányok
feszülnek egymásnak, esetenként
koalíciós válságok is fenyegetnek. Ami jó
lenne a frontországoknak (Olaszország, Görögország,
Spanyolország, Málta), az nem
jó a befogadó államoknak (elsősorban Németországnak),
és fordítva, miközben a közép-kelet-európai
országoknak meg semmi
sem jó, igyekeznek minden körvonalazódó
megállapodást megvétózni.
Ez rövid távon ugyan tűnhet sikeres politizálásnak,
de már középtávon is az unió
széthullásával fenyeget. A schengeni övezeten
belüli határellenőrzések visszaállítása
lehet ennek az első lépése.
Ezt a forgatókönyvet próbálta megelőzni
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság
elnöke, amikor a múlt héten afféle migrációs
minicsúcsot hívott össze. Erre Ausztria,
Bulgária, Görögország, Málta, Németország,
Olaszország és Spanyolország vezetői kaptak
meghívást, később azonban Belgium,
Dánia, Finnország, Hollandia, Horvátország,
Luxemburg, Svédország és Szlovénia is jelezte,
hogy szeretne jelen lenni. A visegrádi
államok (köztük Magyarország) nem kaptak
meghívást, de közölték, hogy nem is akarnak
jelen lenni a vasárnapi találkozón.
Ahol tulajdonképpen nem sok minden történt,
javaslattal csak az olaszok álltak elő (akiket
egyébként Magyarország szövetségesnek
tekint): Róma azt kezdeményezte, hogy alakítsák
át a dublini menekültügyi rendszert
(amelynek alapján a menedékkérelmeket
abban az országban kell elbírálni, amelyben
a menedékkérők először léptek be az Európai
Unióba), vissza is fogadná azokat, akik
más államban nem kaptak menekültstátust,
de elvárja, hogy az Olaszországba érkezőket
azonnal osszák szét a tagországok között, és
ott is hozzanak létre fogadóállomásokat. A
tengeren menekülők, a túlzsúfolt hajókkal
balesetet szenvedők esetében is közös felelősségvállalást
vár el az olasz kormány. Szerinte
súlyos pénzbüntetést kellene fizettetni
azokkal az uniós tagállamokkal, amelyek nem
fogadnak be menekülteket. (Mindez viszont
vélhetően a legkevésbé sem nyerné el a magyar
kormány támogatását, amely mereven
elzárkózik a kvótáktól.) A helyzet jelenlegi
állása szerint a kötelező kvóták ügyéről nem
lesz döntés az uniós csúcson, így az ellenkezők
elégedettek lehetnek.
A gondok viszont távolról sem oldódtak
meg. Egyre többet hallani arról is (vasárnap
többek között az olasz kormányfő beszélt
erről ismét), hogy állítsanak fel óriási menekülttáborokat
az unión kívül, és vigyék
oda az embereket. Az vitatott, hogy ezek a
táborok csak az Európai Unión kívül (Albániában)
vagy Európán kívül (Tunéziában, Líbiában
– bár utóbbiban központi kormány
sincs) lennének. A franciák és a spanyolok
viszont ezeket a táborokat inkább az unió
területén állítanák fel, amihez valószínűleg
még kevesebb támogatást lehet majd szerezni
közösségi szinten, mint az előző két
változathoz.
A vasárnapi minicsúcson abban sikerült
megegyezni, hogy 2020-ra létre kell
hozni egy európai határőrséget, hogy
nagy összeggel kellene támogatni
az afrikai országokat a menekültek
megfékezése érdekében (egy
ilyen uniós-afrikai megállapodást
vétózott meg néhány hete Budapest),
jelentős összegekkel kellene
segíteni Törökországot, hogy a területén
lévő menekülteket ellássa
(pontosabban: hogy a határait zárva
tartsa előttük), s hogy tárgyalásokat
kellene kezdeni az ENSZszel
és az unión kívüli, de közeli
országokkal arról, hogyan lehetne
az EU-n kívül elbírálni a menekültjogi
kérelmeket. A Deutsche Welle
a múlt héten részletes elemzést közölt arról,
hogy ilyen jellegű elképzelések élnek
Albániával kapcsolatban, amely nem is
igazán ellenzi a dolgot, de természetesen
minél több kedvezményt igyekszik kicsikarni
magának.
Mindez nem ad választ arra, hogy mi lesz
akkor, ha Németország lezárja a német–
osztrák határt, Ausztria az osztrák–olasz
határt és így tovább... Mindez pedig már júliusban
megtörténhet, ha nem sikerül uniós
szintű megállapodást kötni. Olyat, amely az
olaszoknak éppen annyira megfelel, mint a
németeknek.
Hétfőn minderre már egy érdekes reakció
is érkezett Budapestről: a magyar
Miniszterelnökség európai igazgatója,
Molnár Balázs jelentette ki, hogy a magyar
kormány meggyőződése, hogy az intézményesített
belső határellenőrzések nem
szolgálják hatékonyan a közbiztonság megerősítését,
ezek visszaállítása feszültségeket
szül, aláássa a belső határok nélküli Európa
koncepcióját, továbbá korlátozza a szabad
mozgáshoz való jogot.
Na, így ülnek le csütörtökön tárgyalni az
uniós vezetők.
KOCSÁNYOS Pálma
2018. június 28. 15