Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
és menekült. Az állatok szétváltak és átengedték, ő meg csak
futott, és bömbölt, mint egy csecsemő.
Ez volt az első bámulatos dolog. A második aznap éjjel történt.
Zaj támadt éjfél körül, mintha milliárd vagy milliárdszor
milliárd őszi levél ropogna és zörögne, olyan zaj, mely a Szilszilá
partján fölállított sátortól Luka hálószobájáig terjedt, és
fölébresztette a fiút. Amikor kinézett az ablakon, látta, hogy a
nagy sátor kigyulladt, s fényesen ég a folyóparti mezőn. A Nagy
Tűzkarikák lángolt; és ez nem káprázat volt.
Luka átka megfogant.
A harmadik bámulatos dolog másnap reggel következett be.
Egy kutya, kinek nyakörvén a „Medve" felirat állt, és egy medve,
kinek nyakörvén a „Kutya" felirat állt, felbukkant Luka ajtajánál
– később Luka eltűnődött, hogyan is találhattak oda –, és Kutya,
a medve buzgón forogni meg lépegetni kezdett, Medve, a kutya
pedig talpalávaló dallamot vonított. Luka, az apja, Rásid Kalifa,
az anyja, Szoraja, és a bátyja, Hárún a ház ajtajához gyűlt, hogy
nézzék, a szomszédos verandáról viszont Onítá kisasszony ezt
kiabálta:
– Vigyázat! Amikor az állatok énekelnek és táncolnak, valami
boszorkányság van készülőben!
De Szoraja Kalifa csak nevetett.
– Az állatok a szabadságukat ünneplik – mondta.
Ekkor Rásid komoly arcot vágott, és elmesélte a feleségének
Luka átkát.
– Én úgy látom – vélekedett ha itt valaki boszorkányságot
művelt, akkor az a mi kis Lukánk volt, és ezek a derék állatok
azért jöttek, hogy megköszönjék neki.
A többi cirkuszi állat beszökött a vadonba, és sose látták többé
őket, de a kutya és a medve szemlátomást itt akart maradni. Még
az eleségüket is elhozták. A medve egy vödör hallal jött, a kutya
pedig egy kis kabátot viselt, amelynek a zsebe tele volt csonttal.
– Végül is miért ne? – kiáltott fel Rásid Kalifa vidáman. – A
mesemondásaimhoz elkél egy kis segítség. Semmi sem kelti úgy
fel a közönség figyelmét, mint egy kutya és egy medve énekestáncos
száma.