Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Általában azonban a két fivér, Hárún és Luka ritkán
veszekedett, sőt valójában szokatlanul jól kijöttek egymással. A
tizennyolc év korkülönbség könnyen elnyelte a legtöbb
problémát, amely fivérek között néha felmerül, mindazokat a kis
bosszúságokat, amelyek miatt a báty véletlenül beleveri a gyerek
fejét egy kőfalba, vagy tévedésből az arcára tesz egy párnát
álmában, vagy meggyőzi az öccsét arról, milyen remek ötlet a
nagyfiú cipőjét édes, ragacsos mangólével megtölteni, vagy a
nagyfiú barátnőjét egy másik barátnő nevén szólítani, majd úgy
tenni, mintha ez csak szerencsétlen nyelvbotlás lett volna.
Úgyhogy semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett Hárún sok
hasznos dologra tanította öccsét, például kickboxra, a krikett
szabályaira, meg hogy melyik zene menő és melyik nem; Luka
tehát bonyodalmaktól mentesen csodálta bátyját, és úgy
gondolta, hogy olyan, mint egy nagy medve – egy kicsit Kutyára,
a medvére hasonlít – vagy esetleg egy kényelmes, bozótos hegy,
a csúcs közelében széles vigyorral. Luka először a születésével
lepte meg az embereket, mert bátyja, Hárún már tizennyolc éves
volt, amikor anyja, Szoraja negyvenegy éves korában egy
második, szép kisfiúnak adott életet. Férje, Rásid nem talált
szavakat, és ezért, ahogy az lenni szokott, túl sok szót keresett. A
kórházban fölvette újszülött fiát, szelíden dédelgette a karjában,
és esztelen kérdésekkel szórta meg.
– Ki hitte volna? Honnan jöttél, kissrác? Hogy kerültél ide? Mit
tudsz felhozni a mentségedre? Mi a neved? Mi leszel, ha nagy
leszel? Mit szeretnél?
Szorajához is volt kérdése:
– A te korodban – álmélkodott kopaszodó fejét ingatva – mit
jelent egy ilyen csoda? – Rásid ötvenéves volt, amikor Luka
megérkezett, de abban a pillanatban úgy beszélt, mint minden
fiatal, zöldfülű apa, akit megdöbbent a felelősség, sőt egy kicsit
meg is ijed tőle.
Szoraja visszavette a csecsemőt, és megnyugtatta az apát.
– Luka a neve – mondta –, és a csoda azt jelenti, hogy
láthatóan világra hoztunk egy fickót, aki vissza tudja fordítani
Change language