Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
– Nehéznek érzem magam – mondta. – A lábam mintha
szeneszsák lenne, a karom meg tuskó. Nyilván a gravitáció nőtt
meg valahogy körülöttem, mert egyfolytában a föld felé húz. –
Szoraja azt mondta, egyszerűen csak lusta, és egy idő után Luka
is otthagyta apját, aki egy arra járó árustól vásárolt banánt
evett, és visszaszaladt a csillagok karneválja alá.
A nagy égi előadás késő éjszakáig folytatódott, és amíg tartott,
valami jó dolog előjelének, egy váratlanul beköszöntő jó korszak
kezdetének tűnt. Luka azonban elég hamar ráébredt, hogy
semmi ilyesmiről nincs szó. Lehet, hogy valójában valamiféle
búcsú, egy utolsó hurrá, mert ezen az éjszakán Rásid Kalifa,
Kahání legendás mesemondója mosolygó arccal, kezében
banánnal, csillogó homlokkal elaludt, és nem ébredt föl másnap
reggel. Egyre csak aludt halkan horkolva, ajkán édes mosollyal.
Aludt egész délelőtt, aztán egész délután, aztán a következő
éjszakán, és ez így folyt tovább reggelről reggelre, délutánról
délutánra, éjszakáról éjszakára.
Senki sem tudta felébreszteni.
Eleinte Szoraja abban a hitben, hogy csak nagyon fáradt,
mindenkit csendre intett, és mindenkinek azt mondta, hogy ne
zavarja. De nemsokára aggódni kezdett, és maga próbálta meg
fölébreszteni. Először szelíden beszélt hozzá, szerető szavakat
mormolt. Aztán a homlokát simogatta, megcsókolta az arcát, és
egy kis dalt énekelt. Végül egyre türelmetlenebbül
megcsiklandozta a talpát, erősen megrázta a vállát, és végső
megoldásként teli torokból a fülébe ordított. Rásid helyeslő
morgást hallatott, és kicsit szélesebben mosolygott, de nem
ébredt fel.
Szoraja leült az ágya mellé, a padlóra, és a kezébe temette az
arcát.
– Mit csináljak? – jajongta. – Mindig álmodozó volt, és most
úgy gondolta, hogy az álmait választja helyettem.
A lapok hamar neszét vették Rásid állapotának, és az újságírók
ott szimatoltak meg füleltek a környéken, hogy hozzájussanak a
sztorihoz. Szoraja elhessegette a fotósokat, de a sztorit így is
Á
Change language