Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
volna, hogy az ember még azután is képes gondolkodni, hogy egy
óriási, tudományos-fantasztikus lőfegyver éppen darabjaira
szakítja. És most a millió fényes darab valahogy egy kis kupacba
gyűlt, miközben Medve, a kutya, és Kutya, a medve felüvöltött
kínjában, aztán a millió darab összeállt apró, fényes, cuppogó
hangokat hallatva, majd – pukk! – ott állt ő megint egyben,
megint önnön maga a Bándon Senkapi mellett, akit mulattatott a
dolog, és a Folyó Vénje sehol sem látszott.
– Szerencsédre – mondta Senkapi elgondolkodva – adtam
neked néhány életet az induláshoz. Gyűjthetnél még néhányat,
mielőtt visszajön, és kitalálhatnád azt is, mihez kezdj vele. Ádáz
természetű vénember, de ki lehet cselezni. Tudod, hogy megy ez.
És Luka rájött, hogy tényleg tudja. Körülnézett. Kutya, a
medve, és Medve, a kutya máris munkához látott. Medve felásta
az egész környéket, és lehetett is csontokat találni mindenfelé,
apró, ropogós, egy-egy életet érő csontokat, amelyeket Medve
összeroppantott és egy szempillantás alatt lenyelt, és nagyobb
csontokat, amelyeket ki kellett húzni a földből, és jócskán össze
kellett rágni: ezek tíz-száz életet értek egyenként. Közben Kutya,
a medve már elindult a Bándot szegélyező fák közé, hogy
megkeresse az ágak közt rejtező, száz életet érő méhkasokat, s
jártában-keltében agyoncsapott és felfalt számos aranyszínű, egy
életet érő méhet. Életek voltak mindenhol mindenben, kőnek,
zöldségnek, bokornak, rovarnak, eldobott nyalókapálcikának
vagy üdítőspalacknak álcázva; az ember előtt átrohanó nyúl
lehetett élet, ahogy az orra előtt szálló, szélfútta toll is. A
könnyen talált, könnyen gyűjtött életek voltak e világ
aprópénzei, és ha az ember elvesztett is néhányat, nem
számított; mindig akadt még belőlük.
Luka vadászni kezdett. A kedvenc trükkjeit alkalmazta. Ha
fatönkökbe rúgott és bokrokat rázott meg, mindig sikerrel járt.
Ha felugrott és két lábbal érkezett a földre, attól lehulltak az
életek a fákról, sőt még az üres légből is zuhogtak, mint az eső.
Az a legjobb, fedezte föl Luka, ha megüti a sajátos, kerek aljú,
kuglibábuszerű lényeket, akik dologtalanul ugráltak a magas
Parton, a Bánd tetején futó elegáns, árnyas sétányon. Ezek a
Change language