Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Luka emlékezett rá, hogy megbotlott az ajtóban, és hogy futó,
de erős szédülést érzett. Akkor lépte volna át a vonalat? És
jobbra vagy balra botlott vajon? Nyilván jobbra, ugye? Ez tehát
nyilván a Jobb Kéz Felőli Út, nem? De ez-e a legjobb Út? Neki, a
balkezesnek, nem balra kellett volna botlania?... Ráébredt, hogy
fogalma sincs, mire gondol. Miért van egyáltalán akármilyen
Úton ahelyett, hogy a ház előtti utcán lenne? Hová vezethet egy
ilyen Út, és gondolnia kell-e rá egyáltalán, hogy végigmenjen
rajta? Nem arra kellene-e gondolnia inkább, hogy
megszabaduljon ettől az ijesztő Senkapitól, és visszatérjen
szobája biztonságába? Ez a sok beszéd a Mágiáról túl sok volt
neki.
Luka persze mindent tudott a Mágia Világáról. Úgy nőtt fel,
hogy apjától mindennap hallott róla, és hitt benne, még
térképeket is rajzolt és képeket is festett róla – a Bölcsesség
Tavába ömlő Szavak Zuhatagáról, a Tudás Hegyéről, az Élet
Tüzéről, mindenről; de nem úgy hitt benne, ahogy az
ebédlőasztalokban, az utcákban vagy a gyomorrontásokban. Ez
nem volt valóságos úgy, ahogy a szeretet, a boldogtalanság vagy
a félelem. Csak úgy volt valóságos, ahogy a mesék valóságosak,
amíg az ember olvassa őket, a délibábok, amíg túl közel nem ér
hozzájuk az ember, vagy az álmok, amíg álmodja őket.
– Akkor ez álom? – tűnődött, mire az átlátszó Rásid, aki
Senkapinak nevezte magát, lassan és elgondolkodva bólintott.
– Ez minden bizonnyal megmagyarázná a helyzetet – felelte
nyájasan. – De vesd alá próbának. Ha valóban álom, akkor a
kutyád meg a medvéd talán nem lesz többé néma állat. Tudod,
ismerem a titkos vágyadat. Szeretnéd, ha tudnának beszélni,
ugye? Ha a te nyelveden beszélnének hozzád, és elmondanák a
történetüket. Biztos vagyok benne, hogy rendkívül érdekes
történetük van.
– Ezt honnan tudja? – kérdezte Luka meghökkenve, és ismét
megszületett a válasz a fejében, amint elhangzott a kérdés. – Á.
Azért tudja, mert apám tudja. Beszéltem egyszer erről az
apámnak, és azt mondta, kitalál egy mesét egy beszélő kutyáról
meg medvéről.
Ú