Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A Szilszilá dolgozó folyó; gabonát, pamutot, fát és tüzelőt
szállít vidékről a városon át a tengerhez, de a hajósok, akik a
rakományt kezelik a hosszú, lapos dereglyéken, híresek cudar
természetükről; durván beszélnek, félrelökik az embert a járdán,
és Rásid Kalifa azt szokta mondani, hogy a Folyó Vénje átkozta
meg őket, miatta lettek veszedelmesek és rosszak, mint maga a
folyó. Kahání polgárai lehetőségeikhez képest megpróbálnak
nem tudomást venni a folyóról, de most Luka azon kapta magát,
hogy pontosan a bal, azaz a déli Bándon áll, és azon tűnődött,
miképp került ide úgy, hogy egyetlen izmát sem mozdította.
Kutya, a medve, és Medve, a kutya közvetlenül mellette állt
ugyanolyan zavartan, mint ő, és persze ott volt Senkapi is a
titokzatos vigyorával, amely pontosan úgy festett, mint Rásid
Kalifa vigyora, de nem az volt.
– Mit keresünk itt? – kérdezte Luka.
– A szavad parancs nekem – mondta Senkapi, és összefonta
karját a mellkasán. – „Menjünk", mondtad, úgyhogy jöttünk.
Tádámm!
– Mintha valami dzsinn lenne valami lámpásból – horkant fel
Kutya, a medve, Hárún erős hangján. – Mintha nem tudnánk,
hogy az igazi csodalámpa Aladdin hercegé meg Badr al-Budúr
hercegnőé, és ezért nincs itt.
– Hm – mondta Medve, a kutya, aki halk szavú, gyakorlatias
típus volt –, pontosan hány kívánságot teljesít? És mindenki
kívánhat?
– Ő nem dzsinn – mondta Kutya, a medve medvésen. – Senki
nem dörzsölt meg semmit.
Luka még mindig zavarban volt.
– Egyáltalán mi értelme, hogy eljöttünk a Büdös folyóhoz? –
kérdezte. – Ez csak beleömlik a tengerbe, úgyhogy őszintén
szólva nem lenne hasznunkra még akkor sem, ha nem a Büdös
volna, de az.
– Biztos vagy ebben? – kérdezte Senkapi. – Nem akarsz
felmászni a Bánd tetejére, hogy körülnézz?
Luka tehát felmászott, és Kutya meg Medve is vele mászott,
Senkapi pedig már valahogy a tetőn várta őket, mire odaértek, és