Salman Rushdie - Luka es az elet tuze
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
Meseregény. „Tőled még a gatyám is táncra akar perdülni”– így beszélnek a leselejtezett istenek Lukával, aki lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozik: ki akarja menteni apját a halál karmai közül. Hosszú útján látása perifériáján – akár egy számítógépes játékban – mindig ott van, hány élete van még, és hány szintet teljesített, de szerencsére mindig akadnak segítőtársai, például a vidri Inzultáná és az ő vidrái vagy a Ropogtat nevű mókus, aki segít megértenie a kiszuperált istenek mondandóját. Rushdie e művével egy régi ígéretet teljesít: Milan nevű kisebbik fia mindig azt kérdezte tőle, mikor ír neki is egy könyvet, mint Zafarnak, a nagyobbnak, aki a Hárún és a Mesék Tengere című művet kapta apjától. És mivel a szerző úgy gondolta – joggal –, hogy a gyereknek tett ígéretet soha nem szabad megszegni, megírta a Hárún folytatását.
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
mondta. – És ez az én apám Mágikus Világa, úgyhogy te vagy az
ő Találóskérdés-fejtője. Ezért nem tudhatod, mire nem
emlékezett. És most te meg a Szfinx ugyanabban a sorsban
osztoztok.
– Végleszámolás – mondta a Folyó Vénje halkan. – Igen. Ez így
van jól. – Aztán minden hűhó és érzelem nélkül fölemelte a
Terminátort, maximális értékre tette a számlálót, magára fogta a
fegyvert, és tüzelt.
– A válasz az ember – mondta Luka az üres légbe, miközben a
Vén apró, fényes darabjai elszálltak a semmibe –, aki négykézláb
jár kiskorában, egyenesen felnőttként, és botra támaszkodik,
amikor megöregszik. Ez a válasz: az ember. Ezt mindenki tudja.
A Kapuőr távozása után azonnal feltárult a Kapu.
Bougainvilleával övezett kapuboltozat jelent meg varázslatosan a
Bánd szélén, és mögötte Luka elegáns lépcsősort látott, amely
levezetett a folyóhoz. Aranygomb volt a kapu bal oszlopán.
– Én megnyomnám a helyedben – javasolta Senkapi.
– Miért? – kérdezte Luka. – Ez olyan, mintha megnyomnám a
csengőt, hogy beengedjenek?
Senkapi a fejét rázta.
– Nem – mondta türelmesen. – Ezzel mented az eredményedet,
és amikor legközelebb életet veszítesz, nem kell visszajönnöd
ide, hogy megint megküzdj a Folyó Vénjével. Lehet, hogy
legközelebb nem dőlne be a kis trükködnek.
Luka kicsit bután érezve magát megnyomta a gombot, mire
rövid válaszzene szólalt meg, a boltozatot övező virágok
nagyobbak és színesebbek lettek, és Luka látómezejében új
számláló jelent meg, ezúttal a jobb fölső sarokban, egyjegyű
számláló, amely azt mutatta: „1". Azon tűnődött, hány szintet
kell leküzdenie, de a Mentés gomb körüli butasága miatt úgy
gondolta, ez nem a megfelelő pillanat, hogy megkérdezze.
Senkapi levezette a fiút, a kutyát és a medvét a Bándról az Idő
Folyamának bal partjára. Pofozóbábuk ugráltak az utazók előtt
abban a reményben, hogy megrúgják őket – „hopsz! hopsz!
hopsz!", sikoltozták boldog várakozással, de mindenki másfelé
Change language